Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Szabóné Drubina Magda: Az eplényi mangánérc-bányászat kutatástörténete
III. táblázat: Tájékoztató adatok a szállított érc összetételéről (Pantó E., 1966). 1942/43 1947/48 1955 Ozd Diósgyőr +H 2 0 11,44 — Si0 2 20,14 19,53 23,68 25,59 MnO 37,18 32,90 — A1 2 0 3 4,11 5,60 7,00 8,92 CaO 0,91 2,53 2,50 2,63 MgO 2,01 1,77 1,65 2,05 S 0,39 0,39 0,60 0,61 CuO 0,03 P 2 O 5 0,69 0,73 co 2 1,00 0,84 0,64 — -H 2 0 4,86 6,03 Össz. Fe 7,12 8,82 9,34 11,53 (Mn) 24,08 28,80 25,48 27,31 (P) 0,28 0,30 0,44 0,19 (Cu) 0,01 0,02 Ti0 2 — 0,40 BaO 0,81 A bányászok és lakóhelyük A legrégibb írásos emlékek szerint 1182-ben III. Béla Zircen cisztercita apátságot alapított, melyben vallon szerzetesek éltek. (A vallonokat a régi magyar nyelvben olaszoknak hívták - a közel szomszédos község, Olaszfalu neve is erre utalhat.) Az apátság a török háborúkban elpusztult, majd 1659ben újból a cisztercita rend birtokába került a terület és újjáépült a rendház is. Eplény területe is az apátság birtoka volt, így az ottani települések - a török pusztítás miatt kihalt - népességének pótlása is az apátságra tartozott. Erről a betelepítésről az első írásos említés 1765-ből való. Az 1785. évben már 197 fő lakott Eplényben, a korabeli iratok szerint. 1810-ben 29, házingatlannal rendelkező zsellér lakta a falut és ott téglaégető és urasági vendéglő is működött. 1928-ban a saját lakóházas zselléreken kívül még 21, önálló ingatlannal nem rendelkező, bérelt földön gazdálkodó lakos is volt Eplényben. A betelepítések során ide kerülő lakosok németajkú, római katolikus vallású bérlők voltak, akik állami adó alá eső, urasági házakban laktak. Az eplényi bányászcsaládok közül soknak van máig német hangzású, vagy kissé „elmagyarosodott" neve (Müller, Ulrich, Stéber, Drexler, Fógl). Eplény község a 82. sz. Veszprém-Győr főútvonal mentén terül el; vasútvonal is átszeli melynek megállóhelye a községtől D-re, 1,5 km-re van, míg É-ra 1 km-nyi távolságban Lókút község megállóját találjuk. Az ércbánya vasúti rakodója e két állomás közt, félúton helyezkedett el. A mangánbányászat kezdetén, mikor Velty I. eladta a Rima-Salgó műveknek a Stephanus és Franciscus néven lefoglalt bányatelkeket, az új tulajdonos több mint 4 holdnyi területet vásárolt a zirci apátság erdejéből a külfejtési munkák céljára, ezzel alaposan megnövelve a bányamüvelésbe vonható területeket. A község élete ettől kezdve egyre szorosabban kapcsolódott a mangánérc bányászatához. Hamarosan a szomszédos településekről is számosan jártak a bányába dolgozni. Az egykori zsellérek által talicskába lapátolt érceket elszállító lovas kocsik ideje hamar tovatűnt és fokozatosan, majd ugrásszerűen nőtt a gépek használata. Az 1950-es évek ipari fellendülése a korábban kevés munkaerőt igénylő, kicsiny bányát és a települést is kedvezően befolyásolta. 1949-ben csak 2 lakás épült, 195253-ban már 4, végül 1954-55-ben 37 új lakás készült el, részben saját erőből, részben állami támogatással. Az 1955. évben Eplény belterülete 0,075 km 2 , lakóinak száma 300-320 fő volt. 1960-ban a beépített terület 0,1 km 2-nyi, a lakosság lélekszáma meghaladta a 400-at.
