Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Szabóné Drubina Magda: Az eplényi mangánérc-bányászat kutatástörténete
A bánya dolgozóinak csak 2/3-ad része volt helybeli lakos, a többiek Lókút, Gyulafirátót, Olaszfalu, Zirc, Borzavár községekből munkás-autóbuszjáratokkal jutottak el munkahelyükre. További, addig nem ismert kedvezmények is kialakultak. Míg a háború után 1945-46-ban a pénz elértéktelenedése miatt és mert a községben bolt nem működött, nagy nehézségek közepette a bányához szükséges anyagok mellett az élelmiszereket is a rudabányai anyaüzemből, teherautón juttatták el a bánya munkásainak. Nagy vívmány volt, amikor Eplényben önálló Népbolt nyílhatott. Később (1952-től) a bánya kedvezményes étkeztetést nyújtott az igénylőknek. A Zircről szállított ebédet előfizetéssel lehetett biztosítani. Olykor magam is részt vettem az olcsó ebédeltetésben, de sokszor - a sűrű utazgatások miatt - nem tudtam rá előfizetni. A szálláshely szerzése is nehézségekbe ütközött, mivel nagy kereslet volt a bejáró munkások, irodisták stb. részéről is az albérletek iránt. Volt olyan időszak, amikor egy, éjszakai műszakban dolgozó fiatal lánnyal voltunk „meleg ágy-váltásban": ő este indult munkába, s én aludtam az ágyban, reggel cseréltünk: ő pihent le és én indultam a bányába. A község életének más területein is nagy változások estek (a háború előttihez képest). A bányászat fellendülése minden téren hatott: az orvosi ellátás is kedvezőbb lett - a zirci körzetből kijáró orvos heti 1 napon Eplényben rendelt. 1955-ben az aknamélyítéskor készült munkásszállót irodaépületté alakították át, s a korábbi irodahelyiségben kultúrtermet alakítottak ki színpaddal és vetítőhelyiséggel a mozielőadások számára. Az akkor nagy számban készült operafilmek némelyikét magam is ott néztem végig. Üzemi Könyvtár is létesült az épületben, sőt a bányának fúvószenekara is működött. Az ipari és ivóvíz-ellátás is fokozatosan javult. Kezdetben az ipari vízszükségletet csak részben sikerült fedezni, az aknaépülettől 40-50 m távolságra telepített, nagy szelvényű ikerkútból, mely 80 liter/perc hozamú volt. 1959-ben a lókúti vasúti megállóhely mellett kiképzett kutak biztosították végleges megoldásként - az ipari- és ivóvíz kielégítő mennyiségét és minőségét. Ahogy a bányászkodás fellendülése, úgy annak fokozatos hanyatlása is éreztette hatását a község életében. A létszám szakaszos csökkentése, a kényszerű takarékossági intézkedések nem sok jót ígértek. Mikor végül a bánya bezárásra került, az addig helyben dolgozó bányászokat távoli bányákba Úrkútra, Dudar szénbányájába irányították. Sokan nyugdíjba kényszerültek, és a magukénak érzett kis bányaüzemet talán meg is siratták az addigi, hosszú éveken át megszokott munkahelyüktől megváló, idős bányászok. Tudományos vizsgálatok A főleg Úrkúton gyűjtött minták, szelvények vizsgálatához viszonyítva, Eplényre vonatkozó adat jóval kevesebb van mindmáig. Ezért csak néhány kutatási területről emeltünk ki példákat, kizárólag olyanokat, melyek Eplényre vonatkoznak. Növényi maradványok Az eplényi mangánérc-bányából előkerült növényi maradványok közül Greguss P. 1967-ben írt le egy fatörzs-töredéket, mely a radiolariás márgából került elő. A Pseudagathoxylon eplényense név jelzi, hogy az eplényi lelet csak kis mértékben különbözik az 1952-ben meghatározott Agathoxylon hungaricum Greg, úrkúti példánytól. Az eplényi bányában ifj. Noszky J. is gyűjtött egy fenyő-féle maradványt (Araucaria). A nagyobb, jól meghatározható növényi anyag mellett az agyagos rétegekben és a radiolariás márgában számos finom növényi törmelékanyag található lenyomatként vagy szenesedéit formában. A legfinomabb, csak mikroszkóppal tanulmányozható spóra-pollen-alga stb. maradványok vizsgálatát az 1968/69 év során vett mintákból Simoncsics P. végezte el. Eredményeit Grasselly et al. (1969) munkája tartalmazza. Szerinte csak a radiolariás márga és a fekete agyag mintákban volt kevés, rossz megtartású, gyűrött pollenszemcse és gyér spóra és mikroplankton maradvány. Simoncsics szerint a nyitvatermők pollenanyaga feltűnően hiányzik, csak néhány Classopollis torosus mutatkozott. A harasztokat is kevés spóra képviseli: a Leiotriletes és a Cingulatisporites genus valószínűsíthető. A
