Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kun Béla: A nyugat-mátrai érckutatások

Az ércelőkészítő üzem 75 kt/a termelőképességü részének építése A BEM és az ÉM az építésre a 21. sz. Állami Építőipari Trösztöt jelölte ki. A megfelelő ütemű munkát a több hadiüzemet is építő vállalat nem tudta vállalni, arra a felügyeletét gyakorló minisztérium sem kényszerítette. A magasépítési tervdokumentáció beérkezése után arra adtak engedélyt, hogy jóváhagyott tervfeladat és magasépítési tervdokumentáció alapján szerződés köthető. Letagadva, hogy a tervfeladat jóváhagyása még nincs birtokunkban. A mélyépítési tervdokumentáció és így a generálterv, mely a teljes tervdokumentációnak része sohasem készült el. Az építést a 21. sz. Építőipari Tröszt két vállalata: a Mélyépítő Vállalat és a Magasépítő Vállalat végezte. A felvonulást 1952. májusában kezdték el. Az udvartér kiképzésénél meredeken hagyott hegyoldal rézsűjét támfallal kellett biztosítsa, mert a rézsű a transzformátorház épületétől keletre eső szakaszán, 40 m hosszban és 30 m szélességben megcsúszott. A hegyoldalban épülő létesítmények anyagellátását a viszonylag jól járható és a bányáig már kiépített útról, az építmények súlyvonalán végighaladó kábeldaruval (4. ábra) biztosították. Az épületen a mielőbbi befejezés érdekében télen is dolgozni kellett. A flotálócsarnok födémje még nem készült el, amikor a gépek felszállítása már elkezdődőt, az építkezés „szerelésre készen" állt. A gépeket a szerelésre kijelölt Vegyiműveket Szerelő Vállalat nem akarta a helyszínre szállítani, így a beruházó saját rezsiben kellett hogy végezze. 4. ábra: Kábeldaru használata az ércelőkészítő építésénél.