Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kiss János: Visszaemlékezések a szabadbattyáni, velencei-hegységi, mátrai és mecseki érckutatásokra

Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből XIII. Érckutatások Magyarországon a 20. században, 2002, 95—102. oldal Visszaemlékezések a szabadbattyáni, velencei-hegységi, mátrai és mecseki érckutatásokra Kiss János Eötvös Loránd Tudományegyetem, Ásványtani Tanszék 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. Szabadbattyán Szabadbattyán helységnévvel katonakoromban találkoztam először az orosz fronton. Czimer Gyula szakaszvezetőtől, Kőszárhegy faluból tudtam meg, hogy falujuk határában „ólombánya" üzemel, rokonsága egy-egy tagja is ércbányász. A falu annak idején foghíjas házsorból állt a balatoni műút mentén, legfeljebb 200-300 lélek lakhatta. A Szár-hegy gerincvonalát követő déli lejtőjén szőlő és gyümölcsös löszbevájt pincesorral, az É-i oldala legelő, egykoron kiirtott erdőterület. Építőanyagban rendkívül szegény vidék egyetlen kincse a „szár-hegyi mészkő", ezt bontotta meg a grófi uradalom l-l kőfejtő létesítésével. A Szár-hegy legdélkeletibb peremén lévő kőfejtő falán napjainkban is látható PbS-hintések indították el a bányászatot, ami feltehetően a rómaiak idején is működhetett. Gorsium és számos egyéb jel arra utal, hogy ismerhették a terület bányászati lehetőségét és értékét, lévén az „ólomkohászat" az egyik legegyszerűbb művelet (az érc galeniten, epigén Pb-sókon kívül Agszulfosókat is tartalmazott), melynek során nemcsak vízvezetékhez szükséges fémólom állítható elő, hanem melléktermékként az ezüst is kinyerhető. A területen számos beomlott üreg, barlangszerü járat ismert. Ennek egyik legnagyobbika a jelenlegi „Ipartelepek" kőfejtőjében húzódott, napjainkban az antiklinálisan gyűrt rétegeivel letermelésre került. 1949-ben ezen a helyen nem ritka malachit-azurit nyomok, zúzalékszerű tömlelékek arra utalhatnak, hogy az üreg a rómaiak által művelt bánya is lehetett. Végzős koromban, 1949 őszén kerültem először a területre, ismervén Vendl Aladár, Földvári Aladár és Koch Sándor a területre vonatkozó tanulmányait. A két háború közötti tudományos „korszellemre" volt jellemző, hogy kisajátított témák uralták a „kutatási mezőnyt", íratlan törvények irányították a kutatásokat, ezek határait nem illett és nem volt szabad büntetlenül átlépni. így lehetett gazdája a velencei hegységi „érc és ásványos" témának, Szabadbattyánnak, Sárszentmiklós „riolujának" Vendl Aladár, a két első folytatójának tanársegéde: Földvári Aladár. Koch S. „csak" bedolgozója volt a témának, de innen írt le Zsivny V. „bindheimitet". Sokáig szóbeszéd tárgya volt a Földvári révén talált Productus sp., amit a szerző féltve őrzött és mutogatott, egyetlen koradat, ami a terület karbonkorára utalt (visée-i emelet), egyben körülhatárolta „per analogiam" a velencei-hegységi gránitintruzió idejét is. Az első tervgazdáikodásos rendszer újraindította a „kőszárhegyi" vízzel elárasztott vágathajtásainak továbbvitelét, ekkor kerültem oda a MÁFI „segédkutatójaként" bányageológiai munkálatok végzésére, kezdetben a hétvégeken, majd 1950 júniusától tanévkezdésig permanensen felszíni és bányavágatok térképezési munkálatok feladatával. A három szintben, az aknából kihajtott vágatok a rapszodikusan szórt galenithintéseket, helyenként ököl nagyságú galenitfészkek lefutását követték. A vágatok repedéseiből, üregeiből 4-5000 liter karsztvíz áramlott, ami a -18 m szinten megállapodott. E fölött legfeljebb gyenge „talajvíz", meteorikus víz szivárgott. Ércben legdúsabb szakasz a -30 m vágat volt. A -40 m szinten gyenge hintések mutatkoztak. A -40 m szintből kihajtott ÉNy-i vágat tektonikusán érintkező fekete-zöldesfekete, bitumenes mészkővel tarkított összletet ért. Ez volt a mészkővonulat vízzáró feküösszlete. Ebben a mészkőben lelte Földvári a Productus giganteus köbeiét azt követően, hogy a meddőhányó felhalmozott anyagából télvíz idején kifagyott és kihullott a teljesen ép, rajzolatos felületű Productus. Ebben a mészkőben találtam további két köbeiét (az egyik ép példánya a MÁFI múzeumában, a másik a Tan-