Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Molnár József: A zengővárkonyi vasérckutatás

3. Földes érc: okkersárga, fémtartalma mindig kisebb az előzőekénél. A vastartalma gyakran 20 % alatt marad. 5. ábra: Az érc települési formái. 1. Elbontott trachidolerit; 2. Meszes trachidolerittufit; 3. „Homokosérc"; 4. Kemény és földes vasérc; 5. Trachidolerittufit; 6. Vörös színű agyag; 7. Szürke márga. Az ércfajták települési sorrendje a következő: a homokos érc kizárólag a trachidolerit összlet felett helyezkedik el, majd a kemény érc következik. A gyengébb minőségű földes érc leggyakrabban az előbbiek szegélyén, ritkábban közbetelepülve fordul elő. Az érc vékonycsiszolata nem mutat kristályos szerkezetet, benne szerves maradványok is felismerhetők, ritkán üreges, az üregeket fennőtt kalcit- és kvarckristályok töltik ki. Az érctelep különböző részeiből készült elemzések szerint a vastartalom 18-65% között, a Si0

2 pedig 3-7% között mozgott. A változó vastartalom mellett a meszes komponensek az érc könnyű kohósítását segíthetik elő. A bányászat a termelés során a felhasználás szempontjából 1955-ben és 1956ban résminta elemzéseket végeztetett (III. táblázat).