Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Molnár József: A zengővárkonyi vasérckutatás

A Mecsek hegységben nyilvántartott, illetve térképezett és általánosságban trachidoleritnek minősített vulkáni kőzetek összehasonlítása révén az valószínűsíthető, hogy a zengővárkonyi eruptív kőzetanyag mikroszkópi képe és vegyi összetétele eltér a hegység más pontjáról származó vulkáni anyagok összetételétől. Ez az eltérés, ha a rétegtani viszonyokat vesszük figyelembe, részben azzal is magyarázható, hogy míg a hegység többi részén előforduló trachidoleritek az hauterivi időszakban törtek felszínre, addig a zengővárkonyi trachidolerit kitörési ideje a jura végére, illetve a kréta elejére tehető (8. ábra). A tufaszórás némi előhírnökei már fellelhetők a titon mészkőben apró zárványok formájában jelezvén, hogy az eruptív ciklus már a titonban lassú intenzitással megindult, majd fokozódó erővel folytatódott olyannyira, hogy a titonban az üledékképződést teljesen elnyomta. Ez a jelenség figyelhető meg a zengővárkonyi területen, ahol a meszesebb üledékképződésnek csak szórványos nyomait találjuk, s ezek a meszes és a réteges trachidolerit tufaösszletet hozták létre (9. ábra). A tufaszóráskor a közelben vasas exhalációk és termálforrások is működhettek oldott vasanyag szállításával, amelyek a kedvező térszíni helyzetben lévő tufaösszlet tetejére halmozódva hozták létre a zengővárkonyi vasércet. 7. ábra: Discolithus causer n. sp. F. Deflandre mikroszkópi képe. N = 25 x. 8. ábra: A zengővárkonyi trachidolerit mikroszkópi képe. N = 50 x.