Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997
lás indoklása hivatalosan az volt, hogy a két szakterület nem mindenhol függ össze (Ércosztályozás). Ezután nem sokkal a bányákban is szétvált a Földtani Szolgálat Geológiai és Geofizikai Szolgálatra. Ez az átszervezés a Kutatási Üzemet csak annyiban érintette, hogy lett vezető geofizikusa is. 1961-ben összevonták a Kutatási és a Mélyfúró Üzemet. Az összevont Kutató-Mélyfúró Üzem vezetője Suha Ferenc lett, aki fúrós volt. A fúrási főmérnök Kovács István, a kutatási főmérnök Szabó Imre lett. A Kutatási Üzem vezetője a Geológiai Osztályra került központi kutatásvezetői címmel. Itt az indoklás viszont a különféle szakmai munkák összetartozása, egymást kiegészítése volt. Egyébként a fúrás műszaki felügyelete is a Geológiai Osztályhoz tartozott, ahol fúrás műszaki szakember is volt. 1963 végén a Geológiai Osztályból kivált a Távlati Kutatási Osztály. Feladata a Kutató-Mélyfúró Üzem és a lelőhelyen kívüli kutatás irányítása. A Geológiai Osztály feladata a lelőhelyi kutatás és a bányageológia összefogása. 1965-ben a Távlati Kutatási Osztály átmenetileg az igazgató irányítása alá került és ennek az Osztálynak a vezetője lett a Vállalat geológiai képviselője külső szervek felé, mert ennek az Osztálynak volt több szüksége külső kapcsolatokra. Emellett azonban gyakorlatilag a lelőhellyel foglalkozó Geológiai Osztály vezetője volt a Vállalat főgeológusa, mert a termelést is végző lelőhely volt fontosabb. A Kutató-Mélyfúró Üzemben 1964 végéig maradt a kutatási csoportbeosztás. 1965-ben Elek István geofizikus lett a kutatási főmérnök. Ezzel egyidejűleg geológiai és geofizikai üzemegységet szerveztek a fúrási üzemegység mellett. Ez a változás a korábbi csoportok összetételének és feladatkörének megváltozásával is járt. Ezeknek a csoportösszetétel változásoknak a sorát a továbbiakban nem tudom követni. A lényeg az volt, hogy a különböző feladatokra az üzemegységeket alkotó szakmák különkülön állítottak össze egységeket. A lelőhely kutatásánál a legfőbb változás az volt, hogy a lelőhelyi fúrási, geológiai térképezési, hidrogeológiai szakembereket egy csoportba vonták össze IV. sz. kutatócsoport néven Szederkényi Tibor vezetésével. A csoporton belül a hidrogeológiai Koch László vezette. A radiohidrogeológiai kutatás viszont külön csoport lett a geológiai üzemegységen belül. A korábbi évekhez hasonlóan fontos és állandó szerepe volt a Majoros György vezetése alatt álló, a Balatonfelvidékkel, a Velencei-hegységgel és környékükkel foglalkozó Balatonfüredi geológiai kutatócsoportnak. Ezek csak példák az átalakításra, nem szükséges ezzel tovább foglalkozni, mert később az üzemegységek dolgozóiból újra komplex csoportokat hoztak létre, és ezek esetenként kirendeltség címet is kaptak. Például a 70-es évek elején a Sopron környéki, ezeknek az éveknek a végén pedig a Bükk-hegységi kutatásokat végző komplex együttes. A szakmát érintő utolsó szervezeti átalakulás a Vállalat központjában a Földtani Főosztály létrehozása volt. Ez a műszaki vezérigazgató helyettes alá tartozott. A főosztályvezető Barabás Andor lett. A fúrási főelőadó átkerült a Műszaki Főosztályra. A Földtani Főosztályon belül volt a Földtani Kutatási Osztály, vezetője Virágh Károly lett. Volt Bányageológiai Csoport is. Ebben a csoportban egyetlen geológus Bodrogi Frigyes volt, de ő elég volt a bányákkal kapcsolatos munkák összefogására és a bányákkal kapcsolatos önálló kiértékelő munkák végzésére. Utóbbiak mindhárman nyugdíjazásukig (1989) és egyúttal az egységes uránérctermelő és kutató vállalat megszüntetésének kezdetéig beosztásukban maradtak. Az átszervezésnél a Geofizikai Osztály önálló maradt, Szabó János vezetésével. Megemlítem még, hogy a Kutató-Mélyfúró Üzem vezetője Suha Ferenc nyugdíjazása után 1973-tól Tirkala Ferenc geofizikus volt. Az üzem kutatási főmérnöke Majoros György lett, aki ezután 1989-ben átvette a főgeológusi teendőket, a korábbiakhoz képest nagyon megváltozott feladatokkal. A geológiát érintő szervezeti változtatások bizonyos mértékig a vállalati fejlesztési koncepciók igényeit követték, ami mind az előző részben (1958 végéig), mind a továbbiakban nyomon követhető. A földtani munkára vonatkozóan meg kell említeni, hogy 1958-59 táján kialakult a kutatási hitelkeret megoszlása. Általában a hitelkeret 2/3-ad részét a mecseki lelőhelyre, 1/3-ad részét a lelőhelyen kívüli kutatásra fordítottuk. Más oldalról nézve a költségek nagyobbik részét a drága kutatási módszer: a fúrás használta fel, kisebbik részét a geológiai-geofizikai kutatás. Időszakonként volt eltérés ezektől az arányoktól valamelyik irányban, de hosszabb távon ezek voltak a jellemzőek. A költségkeretet az ötéves tervekhez igazodva kaptuk meg a költségvetésből. Mivel e mögött szovjet kamatmentes hitel volt, ezért az ötéves tervek kezdetét megelőző időben általában két szovjet szakember megvizsgálta, hogy indokolt-e a kutatás folytatása. Végeredményben mindig a folytatást javasolták. A magyar felsőbb vezetés részéről egyszer fordult elő az, hogy az ötéves tervnek csak az első két évére biztosították a költségeket, a további három évet függőben hagyták. Ez az 1971-1975-ös IV. ötéves tervvel kapcsolatban volt.