Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

lás indoklása hivatalosan az volt, hogy a két szakterület nem mindenhol függ össze (Ércosztályozás). Ezután nem sokkal a bányákban is szétvált a Földtani Szolgálat Geológiai és Geofizikai Szolgálatra. Ez az átszervezés a Kutatási Üzemet csak annyiban érintette, hogy lett vezető geofizikusa is. 1961-ben összevonták a Kutatási és a Mélyfúró Üzemet. Az összevont Kutató-Mélyfúró Üzem ve­zetője Suha Ferenc lett, aki fúrós volt. A fúrási főmérnök Kovács István, a kutatási főmérnök Szabó Imre lett. A Kutatási Üzem vezetője a Geológiai Osztályra került központi kutatásvezetői címmel. Itt az indoklás viszont a különféle szakmai munkák összetartozása, egymást kiegészítése volt. Egyébként a fúrás műszaki felügyelete is a Geológiai Osztályhoz tartozott, ahol fúrás műszaki szakember is volt. 1963 végén a Geológiai Osztályból kivált a Távlati Kutatási Osztály. Feladata a Kutató-Mélyfúró Üzem és a lelőhelyen kívüli kutatás irányítása. A Geológiai Osztály feladata a lelőhelyi kutatás és a bányageológia összefogása. 1965-ben a Távlati Kutatási Osztály átmenetileg az igazgató irányítása alá került és ennek az Osz­tálynak a vezetője lett a Vállalat geológiai képviselője külső szervek felé, mert ennek az Osztálynak volt több szüksége külső kapcsolatokra. Emellett azonban gyakorlatilag a lelőhellyel foglalkozó Geo­lógiai Osztály vezetője volt a Vállalat főgeológusa, mert a termelést is végző lelőhely volt fontosabb. A Kutató-Mélyfúró Üzemben 1964 végéig maradt a kutatási csoportbeosztás. 1965-ben Elek István geofizikus lett a kutatási főmérnök. Ezzel egyidejűleg geológiai és geofizikai üzemegységet szerveztek a fúrási üzemegység mellett. Ez a változás a korábbi csoportok összetételének és feladatkörének meg­változásával is járt. Ezeknek a csoportösszetétel változásoknak a sorát a továbbiakban nem tudom követni. A lényeg az volt, hogy a különböző feladatokra az üzemegységeket alkotó szakmák külön­külön állítottak össze egységeket. A lelőhely kutatásánál a legfőbb változás az volt, hogy a lelőhelyi fúrási, geológiai térképezési, hidrogeológiai szakembereket egy csoportba vonták össze IV. sz. kutató­csoport néven Szederkényi Tibor vezetésével. A csoporton belül a hidrogeológiai Koch László vezette. A radiohidrogeológiai kutatás viszont külön csoport lett a geológiai üzemegységen belül. A korábbi évekhez hasonlóan fontos és állandó szerepe volt a Majoros György vezetése alatt álló, a Balaton­felvidékkel, a Velencei-hegységgel és környékükkel foglalkozó Balatonfüredi geológiai kutatócso­portnak. Ezek csak példák az átalakításra, nem szükséges ezzel tovább foglalkozni, mert később az üzemegységek dolgozóiból újra komplex csoportokat hoztak létre, és ezek esetenként kirendeltség címet is kaptak. Például a 70-es évek elején a Sopron környéki, ezeknek az éveknek a végén pedig a Bükk-hegységi kutatásokat végző komplex együttes. A szakmát érintő utolsó szervezeti átalakulás a Vállalat központjában a Földtani Főosztály létreho­zása volt. Ez a műszaki vezérigazgató helyettes alá tartozott. A főosztályvezető Barabás Andor lett. A fúrási főelőadó átkerült a Műszaki Főosztályra. A Földtani Főosztályon belül volt a Földtani Kutatási Osztály, vezetője Virágh Károly lett. Volt Bányageológiai Csoport is. Ebben a csoportban egyetlen geológus Bodrogi Frigyes volt, de ő elég volt a bányákkal kapcsolatos munkák összefogására és a bányákkal kapcsolatos önálló kiértékelő munkák végzésére. Utóbbiak mindhárman nyugdíjazásukig (1989) és egyúttal az egységes uránérctermelő és kutató vállalat megszüntetésének kezdetéig beosztá­sukban maradtak. Az átszervezésnél a Geofizikai Osztály önálló maradt, Szabó János vezetésével. Megemlítem még, hogy a Kutató-Mélyfúró Üzem vezetője Suha Ferenc nyugdíjazása után 1973-tól Tirkala Ferenc geofizikus volt. Az üzem kutatási főmérnöke Majoros György lett, aki ezután 1989-ben átvette a főgeológusi teendőket, a korábbiakhoz képest nagyon megváltozott feladatokkal. A geológiát érintő szervezeti változtatások bizonyos mértékig a vállalati fejlesztési koncepciók igényeit követték, ami mind az előző részben (1958 végéig), mind a továbbiakban nyomon követhető. A földtani munkára vonatkozóan meg kell említeni, hogy 1958-59 táján kialakult a kutatási hitelke­ret megoszlása. Általában a hitelkeret 2/3-ad részét a mecseki lelőhelyre, 1/3-ad részét a lelőhelyen kívüli kutatásra fordítottuk. Más oldalról nézve a költségek nagyobbik részét a drága kutatási módszer: a fúrás használta fel, kisebbik részét a geológiai-geofizikai kutatás. Időszakonként volt eltérés ezektől az arányoktól valamelyik irányban, de hosszabb távon ezek voltak a jellemzőek. A költségkeretet az ötéves tervekhez igazodva kaptuk meg a költségvetésből. Mivel e mögött szovjet kamatmentes hitel volt, ezért az ötéves tervek kezdetét megelőző időben általában két szovjet szakember megvizsgálta, hogy indokolt-e a kutatás folytatása. Végeredményben mindig a folytatást javasolták. A magyar felsőbb vezetés részéről egyszer fordult elő az, hogy az ötéves tervnek csak az első két évére biztosították a költségeket, a további három évet függőben hagyták. Ez az 1971-1975-ös IV. ötéves tervvel kapcsolatban volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom