Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

5. ábra: Terepmunka a Balaton-felvidéken. Az alkalmazott kutatási módszerek is bővültek. A karotázs csoport kibővítette tevékenységét felszíni geoelektromos módszer alkalmazásával. A karotázs csoport addigi vezetője Elek István a Kutatási Üzem vezető geofizikusa lett. A radioaktív módszereken kívüli geofizikai mérések terén a továbbiakban a különféle geoelektromos méréseket rendszeresen alkalmazták. Időnként geomágneses mérésekre is sor került. Egy rövid ideig működött a szeizmika is, a 60-as évek elején. Ez utóbbi rövidesen megszűnt és a szeizmikus kutatást a Vállalat részére a Geofizikai Intézet végezte. 1958-ban a Vállalat megrendelésére a Földtani Intézet jelentős ásvány-kőzettani, anyagvizsgálati munkát végzett. Ehhez a vállalati kapacitás nem volt még elég erős. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani Tanszéke részéről Kiss János kapcsolódott be a munkába, jelentős lendületet adva az ércgenetikai vizsgálatoknak. Az első szakirodalmi beszámoló az 1958 szeptemberi genfi atomenergiai konferencián jelent meg a lelőhely földtani viszonyairól és ércgenetikájáról. Szerzői Barabás A. és Kiss J. voltak. Ugyancsak itt jelent meg egy összefoglalás a pécselyi (Balaton-felvidék, triász) foszfátos-bitumenes mészkőhöz kötött anomáliáról. Szerzői Jantsky B., Kiss J., Lengyel S., Szy D. és Virágh K. voltak. Végül megemlítem, hogy emlékezetem szerint 1958-ban kötötték meg a magyar-szovjet uránegyezményt 20 évre, amit annak lejárta után újabb 15 évre meghosszabbítottak. Ez egyebek mellett azt is tartalmazta, hogy a szovjet fél kamatmentes hitelt biztosít az uránföldtani kutatásra a Magyar Állam részére. A Vállalat pedig a kutatási költségkeretet az állami költségvetésből kapta meg. Az utóbb felsorolt történések közül több olyan jelentős változásra utal, ami alapján lezárhatjuk a Vállalat és ezen belül a geológiai munkák fejlődésének első szakaszát. (Pl.: Ercosztályozó és ércexport indulása, uránegyezmény, bányageológiai-geofizikai szolgálatok fejlődése, összefoglaló jelentés elkészítése, fúrás mennyiségének kezdődő csökkenése, radiohidrogeológiai kutatás megalapozása, új felszíni geofizikai módszer(ek) bevezetése, a lelőhelyen kívüli kutatás felfejlődése és mások jelentik a változást, a stabilizálódást.) 1958- 1989-U997) Az állandósult kutatás és bányageológia Foglalkozzunk először a lelőhelyi és a lelőhelyen kívüli földtani munkák szervezeti oldalával. 1959- ben az addig egységes Földtani Osztály szétvált Geológiai és Geofizikai Osztályra. A Geológiai Osztály vezetője Virágh Károly maradt. A geofizika vezetője Müller Pál főgeofizikus a Geofizikai Intézet igazgatója lett. Helyére Szabó János került, aki ezután 1990-ig főgeofizikus maradt. A szétvá-