Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Hernyák Gábor: A rudabányai érckutatás utolsó 40 esztendeje

1. ábra: A rudabányai vasércvonulat áttekintő térképe Pantó et al. (1957) szerint. A Vasipari majd később Fémipari Kutatóintézetnél, a MÁFI-nál és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen közel ezer nyomelemvizsgálatot végeztek összesen harmincezer körüli elemi összetevőre. Az ezek összegzéseként elkészült adatsor számtalan érdekes eredményt tartalmaz. Ilyenek például a gyakorlatilag valamennyi földtani képződményben jelen lévő titán- és ezüsttartalom, a helyenként erős nyomként jelentkező króm, nikkel és vanadium, de ugyanígy figyelemre méltó a cink nagy dominanciája és a szulfidos ércszegélyben a stroncium magas, csaknem 1%-ot elérő koncentrációja. A Központi Földtani Hivatal (KFH) komlói laboratóriuma végezte a vékonycsiszolat és a felületi csiszolat vizsgálatokat, amelyből 650 db készült. Az OEA recski kutatólaboratóriumában hozzávetőlegesen félezer vizsgálatot csináltak a nemesfémtartalom meghatározására. Ezek mindegyike igazolta a középkorban már bányászott ezüst-előfordulást, azonban kitermelhető mennyiséget ekkor nem tudtak kimutatni. A vasérckutató fúrások földtani jelentését a kivitelező, a Miskolci Mélyfúró Vállalat, későbbi új nevén Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat (OFKFV) miskolci üzeme készítette. Az ebben résztvevők közül Antalóczi Ildikó, Csilling László, Goda Lajos és Harnos János nevét említeném. A kismélységü fúrásokról a bánya geológusai írták a jelentéseket. 1968-ban a KFH megszüntette a vasérckutatás finanszírozását, így ettől kezdve a bányában a fúrásokat teljes egészében a vállalat saját pénzéből kellett fedezni. Mivel a korábban önálló Vasércbánya Vállalat 1964-ben a létrehozott Országos Erc-és Ásványbányák Vállalat része lett, ezért végül is az