Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kósa László: A Soproni-hegységben végzett uránérc- és ritkaföldfém kutatások története

Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből XIII. Érckutatások Magyarországon a 20. században, 2002, 9-12. oldal A Soproni-hegységben végzett uránérc- és ritkaföldfém-kutatások története KÓSA László 7624 Pécs, Ifjúság u. 5/C. A tágabb értelemben vett Soproni-hegység elnevezés tulajdonképpen a Liget erdő-Asztalfötöl keletre a Fertő-tő vonaláig elhelyezkedő területe jelenti. Az északi és déli lehatárolását az államhatár képezi. A főleg harmadidőszaki képződményekből felépülő térszínből kiemelkedő szigetszerű alakzatokat a Rozália-hegységhez tartozó kristályos képződmények alkotják. A legnagyobb kiterjedésű egység az ún. központi kristályos terület, mely a soproni Lővérektől egészen Brennbergbányáig terjed. Kőzettanilag ehhez a régióhoz tartozik a Harkai csúcs, a kópházai Kő-hegy és a fertőmenti halászkunyhói gneisz-kőfejtő. Külön földtani egységként kezelendő a fertőrákosi - alig több mint egy km

2 kiterjedésű metamorf képződményekből álló - palasziget, a Réti-bérc és a Gödölye-bérc (Újhegy) térségében. Az egyes hegységek kőzettani felépítésében az Alpokban igen elterjedt és jellemző kőzetek, kőzetváltozatok vesznek részt. (A tájegységet felépítő metamorfitok az Alpok legkeletibb felszíni előfordulása. A Fertő-tó É-D-i vonalától lépcsős vetődésekkel a Kisalföld alá kerül.) A felszínen legnagyobb elterjedésben a csillámpalák és ezek változatai találhatók, majd a gneiszek (orto-para) következnek. A hegység igen feltűnő és jellegzetes képződménye a leukofillit. A csillámpalák főleg a völgyekben, vízmosásokban tanulmányozhatók, alárendelten kisebb-nagyobb kőfejtőkben (Brennbergbányától keletre). A gneiszféleségek klasszikus feltárásai: a Várisi kőfejtő, a Nádor magaslat, a Harkai csúcs, a kópházi Kő-hegy és a halászkunyhói gneisz kőfejtő. A leukofillit legszebb feltárása a Nádor magaslat északi lába, közvetlenül a sopronbánfalvai út mentén. Külön kell szólnunk a diszténes kvarcitról, mely egyetlen feltárásban a Muck kilátóhoz vezető út mentén a Ferenc forrástól északra kb. 250 m-re található. A kvarcitféleség egyik változata képezi a tóriumtartalmú ritkaföldfém-ércesedést. Hasznosítható ásványi anyagok tekintetében - az építészetben használt kőzeteken kívül - egyedül a brennbergbányai szén szolgáltatta az ipar és a háztartások számára az energiahordozót. A klasszikus földtani irodalomban nincs utalás arra vonatkozóan, hogy a hegység területén valamilyen ércesedést célzó kutatást valaha is végeztek volna. Bár a határ mentén található Tövissüveghegy oldalán vezető erdei út bevágásában bőségesen található vasömleny-darabok őskori kohóra engednek következtetni. A vasérc eredetére vonatkozóan csak találgatásokba bocsátkozhatunk: a haszonanyagot vagy máshonnan szállították a hutához, vagy a helyben is található 10-15% vasoxidot tartalmazó, erősen limonitosodott csillámpalát olvasztották meg. Lehetőségként kínálkozik még a sziderit, melynek bizonyítéka a Muck gerincén lemélyített MÉV fúrás 25 m-ben harántolt ásványosodás. A leszivárgó vizekből utólag kristályosodott sziderit, 10-30 cm vastagságú szemet bántóan hófehér, tömött szövetű, homogénnek tűnő képződmény. A hófehér ásvány 2-3 óra alatt rozsdavörösre oxidálódik. A vélt vasolvasztó környékén esetleg ilyen, vagy hasonló ásványosodás szolgáltathatta a nyersanyagot. Kifejezetten hasadóanyagok felderítésére irányuló vizsgálatokat legelőször a Mecseki Ércbányászati Vállalat, illetve jogelődje kezdeményezett az 1950-es évek közepén. Ezekről a kutatásokról írásos vagy ábrázolt dokumentációs anyag nem maradt fenn. A felszíni sugárzásmérésekben résztvevő műszerkezelő személy elbeszéléséből tudtuk meg, hogy a Ferenc-forrástól induló Füzes-árok mentén egy kb. 1 X 3 m-es kőzetdarab („oroszkő") jelentős sugárzást mutatott. (Az akkori munkálatokat szovjet szakemberek irányították, innen a szóban forgó, törmelékes formában heverő kőzetdarab, mely a diszténes kvarcit tóriumot és ritkaföldfémeket is tartalmazó változata.) A szakemberek, gyűjtők nagy