Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Kósa László: A Soproni-hegységben végzett uránérc- és ritkaföldfém kutatások története
érdeklődésére való tekintettel a kvarcittömb alig egy ötödére „fogyott". A magasabb sugárzást mutató részeit valószínűleg mind begyűjtötték. 1959-60-ban a Mecseki Ércbányászati Vállalat jogelődje (Pécsi Uránércbánya Vállalat) az egész országra kiterjedő uránérc kutatási program keretén belül sort kerített a Soproni-hegység felderítő jellegű vizsgálatára is. Az akkori elvárásoknak, valamint a technikai felszereltségnek megfelelően a kutatások jellege komplex igényű volt. A cél az volt, hogy a hegységet felépítő összes kőzetféleség vizsgálat alá kerüljön. Ennek érdekében (a járható utakon) ún. autósgamma felvételeket készítettek. A reményteljesnek ítélt területrészeken - hordozható sugárzásmérővel - részletes sűrítő felvételeket készítettünk. Vizsgálat alá vettük az összes természetes és mesterséges feltárások kőzetanyagát, valamint a kristályos kiemelkedések lejtőtörmelékét. Radiohidrológiai vizsgálat alá kerültek a területen előforduló források és egyéb vízmegjelenési pontok (patakok, ásott kutak). A sugárzó anyagon kívül vizsgáltuk az együttesen előforduló, esetleg dúsuló nyomelemek eloszlását is. A komplex munkálatokról összefoglaló jelentésben adtunk számot (Elsholtz László, Kósa László, Lengyel Sándor „Összefoglaló jelentés a Soproni hegységben 1959-60-ban végzett hasadóanyag kutatásról"). A vizsgálatok adatai és szintéziséből levont következtetések nem adtak olyan közvetlenül is felhasználható eredményeket, melyek alapján - urán és egyéb elemek szempontjából - perspektivikusnak tűnő régiókat lehetett volna kijelölni, körülhatárolni. A munkálatok konkrét eredménye az volt, hogy megismertük a hegységet felépítő kőzetek és változataik radiológiai tulajdonságát, elemtartalmát, azok különbözőségét és nem utolsó sorban azok nagymértékben hozzájárultak a hegység földtani, kőzettani, radiológiai viszonyainak megismeréséhez. A korábbi felderítő jellegű kutatások radiológiai eredményeinek újraértékelésre, valamint a külföldi földtani szakirodalmi adatok szintézise alapján 1968. augusztusában elkészült a hegységre vonatkozó igen részletes vizsgálati tanulmány az uránkutatási munkálatok felújítására. (Kósa László: Soproni hegység uránkutatásának felújítása 1968.). A dolgozatot Vendel Miklós akadémikus véleményezte; Vendel Miklós: Vélemény Kósa László geológusnak a „Soproni hegység uránkutatásának felújítása" című tanulmányáról, 1969. Az igen magas szintű, kritikus hangvételű bírálat a tanulmányban kellően megalapozott és minősítetten rangsorolt kutatási munkálatok elvégzése mellett foglalt állást. A tanulmányban rangsorolt és kijelölt helyen (Füzes-árok) hamarosan a munkálatok megkezdése után a felszíni gammamérések eredményre vezettek. A munkálatokat Gerzson István geofizikusmérnök irányította. A mérések végrehajtása során többek között elvárás volt, hogy a felszínen heverő kőzettörmelék csaknem minden darabja vizsgálat alá kerüljön. így sikerült aztán Péli László technikusnak és Bareiht Antal operátornak megtalálni azt a 20 cm vastag, kb. 40 cm hosszú, szél által jól koptatott kvarcitot („Nagymalac"), mely elsőnek igazolta a kutatás felújításának indokoltságát. A kőzetdarab igen részletes laboratóriumi vizsgálatából derült azután ki, hogy viszonylag magas tóriumtartalmú diszténes kvarcitról van szó. Fazekas Via geológus vizsgálta ennek ásványi összetételét és találta meg benne a florencit nevű - CeAl 3 (P0 4 )2(OH) 6 - ásványt, mely a cérium-csoport ritkaelemeit tartalmazza. A régebbi szakirodalmak szerint - ez ideig - ez az ásvány csak Brazíliából (Minas Gérais) volt ismert. A megtalált kőzetdarab tóriumtartalma szélső esetben az 1%-ot, az összes ritkaföldfém-tartalma pedig a néhány %-ot is eléri! Eredeti településben hasonló diszténes kvarcitot derítettünk fel a Házhegy gerincén, az országhatárral párhuzamosan (10-15 m hosszú, 0,5 m vastag, 20-30° meredekséggel EK felé dőlő lencse). Ennek sugárzó- és ritkaelem-tartalma azonban lényegesen alacsonyabb. A hegység területén, különösen a Ferenc-forrástól északra a Muckra vezető aszfaltozott útig ezek a törmelékdarabok radiométerrel jól felderíthetők. Sugárzásuk intenzitása az órák fluoreszkáló számlapjával lehet azonos. Ennél nagyobb aktivitásúak is előfordulnak, ezért gyűjtésük, tárolásuk nagy körültekintést igényel. A világviszonylatban is igen ritka ásványosodáson kívül (Brazíliában is csak torlatásványként ismert) még nagyon jellemzők a területre a földpátból és kvarcból álló pegmatoidok, melyek centiméteres szurokfényű turmalinkristályokat tartalmaznak. Ezek szélső esetben elérik a 10 cm-es nagyságot. Sajnálatosan nem a nemesebb drágakő változatok találhatók itt, hanem a közönségesek. A kutatások alapjául szolgáló tanulmány az elsősorban megvizsgálandó területnek jelölte a Fertőrákos falutól északra elhelyezkedő palaszigetet (szigetszerű kiemelkedés a harmadidőszaki térszínből). A korábbi irodalmi adatok szerint felépítésében muszkovit-gneisz és szericit-kloritfillit vettek részt. A terület déli részén grafi tos fülltet tártak fel.
