Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)
A KIADÁS MÓDJÁRA VONATKOZÓ MEGJEGYZÉSEK
A kiadás módjára vonatkozó általános megjegyzések Az e kötetben közölt leltárakat, amelyek az 1620 és 1636. évekből származnak, valamint az 1630-ban készült fizetési jegyzéket, a Nagybányai városi levéltár anyagából gyűjtöttük össze. Általános tudományos érdeket tartottunk szem előtt azzal, hogy eddig nyomtatásban még nem közölt okiratokat ismertetünk meg a szakemberekkel és nyelvészekkel. Ami a források közlési módját illeti - a lehetőségekhez mérten - a teljességre törekedtünk és ezért mindkét leltárat és fizetési jegyzéket teljes egészében közöljük. Az olvasóközönség szélesebb rétegeinek érdekeit is szem előtt tartva azonban a leltárak szövegét nem betűhíven közöljük, hanem átírva, olvashatóbbá téve. Ugyanakkor figyelembe vettük a szakemberek és nyelvészek kívánságát is, és a nehezebben kiejthető kifejezéseknek és szakszavaknak a helyes leírását az alábbiakban valamint a Szó- és kifejezésjegyzékben is közöltük. Az olvasmányosság követelte meg azt is, hogy a szövegben előforduló tollhibákat kijavítottuk, a betűcseréket helyreigazítottuk, a rövidítéseket feloldottuk, valamint a kihagyott betűket beírtuk. így remélhetőleg az olvasónak és szakembernek nem kell értelmetlenséggel vesződnie, de ugyanakkor a nyelvésznek is módjában áll az ellenőrzés. Az 1620-ban készült leltárnak a latin bevezetőjét kihagytuk, illetve rövid regesztát készítettünk magyar nyelven. A sérült szövegrész vagy szavaknál a kiegészítéseket zárójelbe tettük meg. Ha a szöveg vagy szavak értelmét segítettük, úgy azt is a kerek ( ) zárójelbe tettük, míg a zárójelbe tett (?) a bizonytalan szóra, szövegre vonatkozik. A közölt leltárak és fizetési jegyzéken belül megőriztük ezek formai elrendezését is. A „numero és jelen" közvetlenül használt rövidítésének a „nro" és „j" formáját tartottuk megfelelőnek. Felhívjuk egyben a szakemberek és a nyelvészek figyelmét, hogy az itt közölt 17. századi okiratok szövegeiből általában hiányzanak az ékezetek és a kettős mássalhangzók. Sok esetben egyes szavaknak a végén „h" hangot használtak, pld. elégh, eddegh: az „o-ö" magánhangzók előtt az esetek többségében „e" hang szerepel, mint pld. keötél, beör, eöl stb. A „c" és „cs" hangok helyett általában „cz" mássalhangzót használtak, így pld. cziap, czenyált: a szó elején lévő „k" mássalhangzót latinosan „c" hanggal helyettesítették, így pld. calán, carika stb. Az „u" és „ü" magánhangzókat „w" írták, mint pld. ezwst, fwréz: ugyanakkor sok esetben a szó elején lévő „sz" hang helyett „z" használtak mint pld. zegh, zintén, zámára. Ugyancsak felhívjuk a szakemberek figyelmét, hogy a kötet tanulmányában közölt helységnevek, bányák és helynevek, valamint személynevek okiratokban előforduló eredetijét az A, B és C mellékletekben találhatja meg, ahol zárójelben egyben jeleztük ezeknek az előfordulási évét is.
