Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS KÉRDÉSEK - Az alkalmazottak nemzetiségéről

odahagyok kézrekerítése érdekében, az erdélyi fejedelmi kincstár Nagybánya városi tanácsának a közbelépését kérte.(126) Az alkalmazottak nemzetiségéről Társadalmi és szociális kérdéseket tárgyaló fejezetünk és egyben munkánk lezárásához érkezve érzésünk szerint nem kerülhetjük meg annak a kérdésnek a megválaszolását sem, hogy a témakörünket érintő bő négyszáz év idején térségünkben a nemesfémek kiaknázásával és feldolgozásával milyen nemzetiségűek foglalkoztak? Válaszunk megfogalmazását a kérdéssel összefüggő szakirodalom szinte teljes hiánya nehezíti. A kezdeteket jelentő teljes időszakot illetően Schönherr Gyula megsejtései az irányadók. Következtetései szerint a Gutin-Avas alatti bányavidék első középkori telepesei a szepesi bányavidékről eredtek. Közülük emelkedtek ki a 14. és 15. század bányapolgárai, bányászati és ércfeldolgozási szakemberei. Az Anjou-korban, sőt még I. Mátyás trónralépése idején is a város vezetését kezében tartó patrícius réteg szinte teljesen német anyanyelvű. Hangsúlyozzuk német voltukat, melynek főként a kezdeti szakaszban, semmi köze sincs az erdélyi szászsághoz. A kétkezi munkásréteg azonban már Károly Róbert uralkodása idején is sokkal kevertebb képet mutathatott. A Hunyadiak idején főként Nagybánya (Asszonypataka) kézművesei között erőteljes magyarosodási folyamat zajlott. Ezzel együtt az idegenből hozott pénzverdéi itáliai és egyéb származású szakemberek jelenléte is a korábban megtelepedettek zártságán lassan bomlasztóan hatott. A bányászat és a vele járó ércfeldolgozási tevékenység időnkénti hanyatlását általában a régi szakemberek elvándorlása is követte. Ezért nem csoda, hogy minden újabb fellendülési időszak vidékünkön is főként a magasabb szakismeretekkel és több jártassággal rendelkező szakemberek újratelepítését feltételezte. Adataink szerint 1575ben a vidékünkön is megfordult Székely Mihály királyi tanácsos „Körmöcbányáról serényebb és tanultabb férfiakat" kért a nagybányai és felsőbányai bányavidékre. 1601ben újabb 81 bányászcsalád betelepítéséről vannak adataink. Ezek férfiai főként a Nagy verem bánya körül kaptak munkát.(127) Amikor ezek az újabb telepesek vidékünkre érkeztek, ők maguk is már vegyes nemzetiségűek voltak. A német anyanyelv vagy szaknyelv hordozói az esetek többségében már szlovák, sziléziai lengyel, cseh-morva, ruszin stb. népelemek leszármazottai voltak. S ez a keveredés az új környezetben még fokozódott. Ha a már fennebb elemzett 1630-as fizetési jegyzékeket vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a bányászok közel egyharmada magyar, több mint 20%-uk valószínű elmagyarosodott német nemzetiségű, de a 18% bizonytalan mellett, szlovák, román és lengyel nemzetiségű egyénre való nevet is találunk. A zúzdái alkalmazottak között román nem fordul elő, annál több a német, magyar és szlovák. A kohóknál dolgozók között is hasonló a helyzet. A négy választóházi alkalmazott teljes egészében német nevű és a 12 pénzverő közül is csak egynéhány tekinthető magyarnak. Rajtuk kívül 10 német és szlovák nevű szakemberek képezték a pénzverde személyzetétől28) Ezzel