Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - Zuhanás a mélypont felé

származó „elfolyt" aranyat is beszámítva, a korszak évi aranytermelése 400 márka körül mozoghatott. (44) A bányászat fellendítése és a pénzverőkamara jövedelmének élénkítése céljából 1551 után a császári hatóságok többször is rendelkeztek. Mindenekelőtt Szentgyörgyi Péter deák helyett Besztercei Szűcs Vincét bízták meg a kamara vezetésével. Újból kinyilvánítják, hogy a bányászat útján nyert bármilyen nemesfém útja csakis a pénzverőkamara felé irányulhat. 1552. december elsején a nagybányai pénzverőház átszervezése következett. A kamaraispán munkáját ezentúl egy-egy újonnan létesített és kinevezett számvevő (rationista), ellenőr (contrascriba) és gondnok (dispersator) fogja segíteni. Az újból körvonalazott beváltási árszabály értelmében a magánbányák által beváltott arany után aranyforintban fizettek, másrészt minden márka ezüst után öt forintot kapott a tulajdonos, de ebből másfél piseta ezüstöt a választóbér és a kamara haszna címén már előzőleg levontak.(45) Ezeknek a bányatevékenységet serkentő intézkedéseknek a sorába illeszkednek 1556-tól Izabella anyakirálynő és fia, János Zsigmond által kibocsátott rendelkezések is. Egyebek mellett Nagybánya városi tanácsától és az új kamaraispántól, Wachi Pétertől a bányamüvelésre vonatkozó régi előjogoknak és a bányajavak örökösödésével összefüggő jogszokások betartását kérték. A bányamüveléssel foglalkozók továbbra is bármilyen adó, járulék fizetése vagy munkaszolgáltatás alól mentesek. A volt kamaraispán, (Szentgyörgyi Péter deák) bányajavainak újraelosztási pere irataiban, illetve a kolozsvári Cementes János által, bányamüvelés céljából felvett, de idejében nem törlesztett adóságokkal kapcsolatos okmányokban több új bányáról is hírt szerzünk. A Nagybánya környéki Ujakna és Ujkerék valamint a felsőbányai Borkút bányákat ekkor említik először.(46) A magánbányászat élénkítését célozták azok az 1565-ben keltezett intézkedések is, melyek során a bányakamara újabb tíz éven át a beváltónak minden aranyforintjáért 132 dénárt fizet a korábbi 115 helyett és ezt az új beváltási árat a felsőbányai magánbányákra is kiterjesztette.(47) A nagybánya környéki kincstári bányák támogatottsága még fokozottabb volt. Csupán 1559-ben a Nagy verem valamint a felsőbányai kincstári bányák építésére és a hozzájuk tartozó zúzdák és kohók javítására és bővítésére 5.081 forintot és 55 dinárt költöttek. Goldenberg S. számításai szerint ezen az összegen 1.500 ökröt, vagy 5.000 köböl búzát lehetett vásárolni.(48) Ezek a költségek részben még a beruházásokat végző évben megtérültek. Ennek ellenére a termelési eredmények még mindig alacsonyak. 1559-ben a pénz verőkamarához tartozó magánbányák 1.762 márka (súly) ezüstöt és valamivel több mint 96 márka aranyat váltottak be. Ez utóbbiból 6.750 aranyforint készült. Ha ezekhez a kincstári bányákban termelt nemesfémet is hozzáadjuk, akkor évi 2.355 márka és 37 piseta ezüst, illetve valamivel több mint 233 márka (=16.098 aranyforint) aranytermelésről beszélhetünk.(49)