Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)
NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - Mélyponton. Kísérletek a felülemelkedésre
A mélyponton. Kísérletek a felülemelkedésre Az igazi mélypont azonban csak ezután következett! És a kiváltó ok ismét a háború! A János Zsigmond és a Habsburg-pártiak között kiújult ellentétek miatt Nagybánya és környéke ismét hadszintérré vált. A nagybányai pénzverde és a hozzátartozó bányák, zúzdák és kohók hol a császáriak, hol pedig az erdélyi fejedelemség embereinek az ellenőrzése alatt állanak. A harc egyik szünetében 1566 tavaszán a császáriak szakértőket küldtek az itteni viszonyok feltárására. Azonban alig készült el jelentésük, amikor az erdélyiek, a pillanatnyilag császár párti Balassa Menyhért megbüntetésére indulnak. A célpont a Balassa által Nagybánya délkeleti részén jogtalanul épített palánk és földvár ellen irányul. Az ostrom során azonban a város egy része is a tűzvész áldozatává vált. A városfalakon belül külön is megerősített pénzverőház megmenekült ugyan a nagyobb pusztulástól, de a feldühödött erdélyi csapatok a Zazar partján lévő összes zúzót, a városon kívül épült kohót, sőt a bányaberendezéseket is (főként a Nagyverem tájékán) teljesen felégették. A pusztítás arányait az 1569-es urbárium tükrözi igazán.(50) A Nagy verem bánya teljesen elhagyatottá vált, s benne a tárókat a boltozat beomlása fenyegette. Hasonló képet festenek az egykori Szentgyörgyi Péter deák féle bányák (Göncvár, Ujkerék és Sarló akna) is. A bányatermelés újrakezdése érdekében mindenekelőtt a tárókat kellett járhatóvá tenni. A munkálatok elvégzéséhez azonban rengeteg pénzre volna szükség és békét kellene teremteni. A pénztelenség és a békés állapotok hiánya Felsőbányát is sújtotta. 1569-ben, a már jelzett urbáriális összeírás egyetlen kincstári és 20 magántulajdonban lévő bányát említ. Ezek közül hatot müveitek. Ez utóbbiakhoz egy-egy zúzó és összesen három olvasztó tartozott. Összeírtak még 11 jobbágy falut, amelyek a kincstári bányákhoz és a pénzverdéhez tartoztak, amelyekben összesen 173 jobbágy családot és 5 szabadost találtak. A jobbágyok a bányák müvelése idején főként fát, szenet szállítottak, de amióta a bányákban nem folyik munka, ezek a szatmári várhoz szolgálnak. Az 1570 augusztusában megkötött speyeri egyezmény alapján a nagybányai pénzverde körzete a császáriak kezén maradt. A Szepesi kamara közvetítésével rövidesen több küldöttség is érkezett Nagybányára. Vizsgálódásaik célja a vidék bányászatának talpraállítása volt. A Csanádi János vezette küldöttség a magánbányászat érdekeltségét mindenekelőtt a nemesfémek beváltási árának emelésével vélte megoldhatónak. Javaslatában egy aranyforintért 145 dénárt, míg egy márka ezüstért, a korábbi hat helyett kilenc forintot helyez kilátásba. 1571 szeptemberében I. Miksa király parancsa nyomán Nagybánya városi tanácsa abban segédkezett, hogy az egykori Szentgyörgyi Péter deák által használt bányák Haller Kristóf fiának, Fülöpnek a tulajdonába kerüljenek. Nagybánya határában Belsőcéh, Szent Miklós és Fecske néven eddig ismeretlen bányát említenek az okmányok. Felsőbánya városa a tulajdonában lévő bányák működtetésére Kassán vett fel hitelt, melynek kamatjába 1573 szeptemberében 75 márka aranyos-ezüstöt és 470 „tallér ellenében 10 márka fehér ezüstöt" köteles a hitelező Aueffenpachnak elküldeni.(51)
