Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - Zuhanás a mélypont felé

kötélzete! jelez. Közülök a Lúd bánya esetében mindkettő az ,,új machinához" tartozott. Hasonló járgányok voltak a Gépel akna és a Cseresznye bányáknál is. Külön tételként szerepel az a 10 ló is, amelyek a járgányokat működtették.(40) Ezen bizonyítékok ismeretében minden kétséget kizáróan elmondhatjuk, hogy az anyagszállítás és a függőleges vízkiemelés tekintetében a 16. század közepi Nagybánya környéki állapotok a korszak európai bányatechnikai színvonalán álltak.(41) Zuhanás a mélypont felé Főként a második leltár elkészülte (1556) előtt a jelzett bányák többségében sokan dolgoztak. Ezt a bányák vagy a hozzájuk tartozó zúzok körül talált nagy mennyiségű, felszínre hozott, de még fel nem dolgozott ércmennyiség is bizonyít. A Nagy veremnél 2534 targonca, a Lúd bányánál 1742 targonca, a Gépel akna esetében 1874 targonca (tehát csak Nagybánya e három bányájánál összesen 6150 targonca) kibányászott és feldolgozásra váró ércet találtak. Ugyanakkor a két felsőbányai kincstári bányánál összesen 724 3/4 targonca ércet vettek számba. A leltározók még arra is időt szakítottak, hogy a kibányászott érctömeg hasznos fémtartalmát is meghatározzák: a Gépel akna bányatermékeiből 40 targonca ércből zúzás, az ezt követő mosás illetve ülepítés nyomán 1 márka és 26 piseta aranyos ezüstöt nyertek, mely 7 piseta aranyat tartalmazott. A Király akna 160 targonca mennyiségű érce hasonló feldolgozása nyomán 4 márka 36 piseta aranyos-ezüstöt nyertek, melynek aranytartalma 7 pisetával volt egyenlő.(42) Mai szemmel nézve ezek az adatok rendkívül gazdag mutatóknak tűnnek. A kor szakemberei azonban egészen más véleményen voltak! Az arany és ezüst 16. század közepén jegyzett beváltási áraihoz mérten kevesellték ezt a hasznos tartamot és az elért eredményeik alapján a 70-80 évvel korábbi állapotokat sírták vissza! Az I. Mátyás korabeli eredményekhez viszonyítva a 16. század közepén a tényleges termelési adatok óriási visszaesést mutatnak. A már többször említett 1552-es Werner és Bornemissza féle jelentés alapján Gustav Gündisch erdélyi szász történész elemzését is figyelembe véve, Paulinyi számításai alapján az egykor híres Nagyverem 1549-ben csupán 39, 1550-ben 46, 1551-ben pedig 47 márka súlynyi aranyat szolgáltatott. Ez utóbbi évben a nagybányai pénzverőház körzetéből is csupán 354 márka aranyat váltottak be.(43) De a fémbeváltás körül is bajok voltak! Werner és Bornemissza jelentése arra is rámutat, hogy I. Mátyás uralkodásának idején a nagybányai beváltóhivatal hetente legalább egyszer nyitva volt, és ilyenkor a bányatermelők beváltott termékeikért azonnal megkapták a nekik járó pénzt. A választó, finomító és pénzverő műhelyek Mátyás korában megszakítás nélkül dolgoztak. S ez a rendszeres és állandó tevékenység nagyvonalakban 1526-ig is nyomonkövethető. A mohácsi vész utáni bizonytalan katonai és politikai viszonyok következtében a nagybányai kamara tevékenysége rendszertelenné vált és a jelentést tevők idejére a beváltások száma évi három-négyre csökkent. A beváltóhivatal pénz nélkül maradt, rendszertelenül fizetett, a magánbányák pedig akarva-akaratlan arra kényszerültek, hogy termékeiket a pénzverőkamara megkerülésével értékesítsék. Az ebből a gyakorlatból