Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)

NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - A Gutin alatti bányászat állapota és technikai fejlettsége a 16. század közepén

rendszerint kétirányú volt: a mélyből a kibányászott ércet a felszínre, vagy a táró szintjére, rendszerint az aknákon keresztül emelték, de a mélyben szükséges munkaeszközök és mindenekelőtt a rengeteg bányafa is az aknákon át került le a felszínről. Az aknák másik rendeltetése a mélyen fekvő szintek szellőztetése volt. (A 16. századtól egyre gyakoribbak a csupán szellőztetés céljára épült légaknák.) De ugyancsak fontos szerepük volt az aknáknak a mélyebben fekvő bányajáratok víztelenítésében is. Az aknákon keresztüli szállítás és vízkiemelés legkezdetlegesebb technikája az egyszerű csigára épült. Ebben a fázisban a szállítást vagy vízemelést egyszerű, kötélre kampóval felerősített, bőrzsákokkal vagy favedrekkel, csöbrökkel végezték. Fejlettebb technikai eljárást jelentett a több csigából összeállt csigarendszer használata. S innen már csak egy - igaz óriási - lépésre volt szükség az Agricola által is leírt és grafikailag is ábrázolt „machina", más néven „gépel" (magyarul talán a járgány kifejezés a legszerencsésebb) felhasználásáig. Ez utóbbi fokozatban a csigarendszer fogaskerekek alkalmazásával párosul. Rendszerint az akna szája közelében telepített nagykerék fogaskerekeken keresztül érintkezik az akna szája felett elhelyezett henger alakú tengellyel, amelyre az akna mélyébe leérő kötelek fel és letekerednek. A nagykerék mozgásbahozására rendszerint lovakat használtak. Ezeket hívták Nagybánya körzetében „gépelés lovak"-nak. Ismeretesek azonban olyan szállítórendszerek is, melyekben a nagykereket vízikerék hozott működésbe. Ennek a rendszernek a továbbfejlesztéseként jelentek meg azok a járgányok, amelyeknél, a főleg bányavíz kiemelésére használt vödrök (csöbrök) a nagykötél teljes hosszában, egymástól szabályos távolságra voltak felerősítve. Ilyenkor az akna mélyén, egy újabb henger közbeiktatásával, a bányakötélre erősített vödrök egy, a bányavízzel teli mélyedésben (zsompban, kútban) fordultak meg. A vödrök itt megmerültek, majd a mozgó bányakötéllel a felszínre kerültek, ahol egy vályú (csatorna) fölött a víztől „megszabadultak" s most már üresen haladtak vissza a mélybe, hogy az egész folyamat újrakezdődjék. Ezzel a módszerrel már hatszor több hasznos terhet lehetett a felszínre hozni, mint az egyszerű csigarendszeren ' alapuló szállítással.(39) A Gutin alatti bányászat állapota és technikai fejlettsége a 16. század közepén Az 1553. és 1556-os két, fennebb már jelzett leltár alapján tudjuk, hogy Nagybánya közvetlen közelében, a már I. Mátyás uralkodása idején is ismert bányákat művelték. Ezek közül a Nagyverem, a Király akna, a Cseresznye bánya, a Király táró teljes egészében, valmint a Lúd bánya egynegyede a királyi kincstár tulajdonában volt, míg ez utóbbi háromnegyede valamint a Gépel akna teljes egészében a császáriak által bebörtönzött Szentgyörgyi Péter deák, illetve ennek feleségéé és két mostohafiáé voltak. Rajtuk kívül a leltárak még a felsőbányai Pelsevec és Mihalur bányákat említik, mindkettő kincstári tulajdonban. A Nagyverem és a Lúd bányák mindenikében két-két járgány létezett. Ezek közül mindkét helyen az egyik régi, a másik új volt. Mindkettőnél a leltár két-két vastag