Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)
NÉGY ÉVSZÁZAD BÁNYÁSZATA - A visszaesés első jelei
magánbányákat is vízzel árasztaná el, a nagybányai kamara II. Ulászló segítségét kéri. Ez utóbbi, az uralkodását jellemző pénztelenség ellenére, a helyzet súlyosságát érzékelve, Ambrus deák, a nagybányai bánya kamarás segítségére siet és a nagyszebeni kamara harmincad-jövedelméből 1505 első napjaitól kezdődően, négy éven át, évi 2.000 forintot utalt ki a megszorult nagybányai kamara megsegítésére. A Cseresznye bánya kitermelési jogát a városra ruházta és anyagi támogatás fejében a város adóját, valamint a jelzett bányából kitermelendő termékek utáni bányatized fizetését négy évre elengedte.(33) A szakirodalomban ismeretes, hogy a 15. század végétől a 16. század közepéig tartó rövid időszak a magyarországi réztermelés virágkora volt. A Thurzó-Fugger majd az önálló Fugger vállalkozás nagy tőkével rendelkezett, pótolva ezzel a magyarországi pénzhiányt. Ezzel párosult Thurzó János rendkívüli technikai felkészültsége és műszaki szervezői készsége. Ugyancsak ebben az időben új technikai és technológiai eredményekről is beszélhetünk a bányászatban (vízemelés, réztisztítás stb.). A besztercebányai és a gömör-szepesi gazdag réztermelés mellett Thurzóék kísérletet tettek arra, hogy a nagybányai bányamedencében Kapnikbányán a réztermelést is fölfej lesszék. (34) 1505-ben kezdődik Thurzó Jánosnak és fiának, Györgynek nagybányai szereplése. A vízzel elöntött bányák újranyitása érdekében tíz évi bányatized fizetési mentességgel a tarsolyukban érkeztek meg Nagybányára. A már idézett 1552-es Werner és Bornemissza jelentés megállapításai szerint is az öreg Thurzó a nagybányai bányákat „nagy költségek árán megtartotta, ahogy tudta és ezekből sok haszna is volt", de egy évtized leforgása után, a magas költségek miatt, fia kénytelen volt innen visszavonulni.(35) A Thurzók nagybányai jelenléte új bányák megnyitását is eredményezte. A század közepén ezeket ugyan nem említik, de 1571-ben készült jelentésében Findeisen András bányatiszt „az elhagyott Thurzó bánya újramív éltetését" javasolta. A Thurzó bánya még a 19-20. század fordulóján is helynévként szerepelt a város nyugati határában lévő Borpatak völgyében. Thurzóékkal egyidőben Nagybánya városi tanácsa is folytatta a korábban megkezdett beruházásokat. A költségek fedezésére Ferenc deák kamaraispán közvetítésével kölcsönöket is felvett, melyeket még 1521-ben sem törlesztett, ezért konfliktusba keveredett a kamarával. Valószínűleg ebből a város sikeresen kievickélt, mert négy évvel később a Cseresznye bánya és a Gencpatak műveléséért, nyilván a kamaraispán beleegyezésével, II.Lajos két évre az évi adó (census) fizetését is elengedte a városnak.(36) Az 1529-es évi katonai sikerei után Szapolyai János Szatmár és Nagybánya vidékére is kiterjesztette ellenőrzését. Ezt követően az itteni bányászat fellendítése érdekében Schmalz Frigyest, jeles poroszországi bányaszakértőt nyerte meg, aki rövidesen új, a réginél hatékonyabb zúzókat épített, amelyek segítségével a szegényebb fémtartalmú bányatermékeket is sikerült nagyobb fémveszteség nélkül feldolgoznia. Ugyanakkor a korábban vízzel elöntött bányaterek kiszárításával és művelésével is jelentős sikereket ért el.(37) Ezek együttesen egy időre megállították a nagybányai bányászat további süllyedését.
