Balogh Béla, Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt - Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 12., Miskolc – Rudabánya, 2001)
BEVEZETÉS - A helyi bányarendtartás kialakulása
Ezzel lényegében megteremti a korlátozástól mentes földesúri bányaszabadság elvét. Ezen elv szerint tehát akié a föld, azé a bányászás joga is, azaz dekretálja a birtokos szabad bányamüvelését. Mohács előtt, II.Lajos 1523. évi 39. törvénycikke nagyvonalakban ugyancsak az általános bányaszabadságot mondta ki egész Magyarország területére. Erdély jogi különválása a mohácsi csatavesztés után a kettős királyválasztással kezdődött. Országos rendelkezéseket azonban a fejedelmek csak Szapolyai János magyar király halála után (1540), illetve az 1542. tordai országgyűlés határozata alapján hozhattak, amikoris János Zsigmondot elismerték uralkodónak. Az erdélyi fejedelmek fönnhatósága alá tartozott hosszú időn át a nagybányai bányavidék is. A bányajog tekintetében megállapítható, hogy az erdélyi bányajog tulajdonképpen a 14-15. századi magyar országos bányajog egyenes továbbfejlesztése. Erdélyben a korábbi latin nyelvűséget azonban a magyar, míg a királyi Magyarországon a német nyelv váltja fel.(13) A már említett országos jogszabályok tulajdonképpen a föld tulajdonosának bányászati szabadságát biztosítják, kutatási majd pedig bányanyitási szabadságot saját földterületén. A kutatás és bányanyitás szabadságát közvetlenül a királytól kapták és ez a szabadság később a jelentősebb bányatelepülések esetében helyi statútummá váltak, amit az illető helyeknek a privilégiumai biztosítottak. A nemesfémmonopólium előírásai századokon át érvényben maradtak. Főként a mohácsi csatavesztést követő változások és közjogi bizonytalanság évtizedei idején egyesek, több-kevesebb sikerrel, megpróbálkoztak ugyan a rendelkezések kijátszásával és a bányászás útján nyert nemesfémek egy részét, a kincstár megkerülésével értékesítették is. A konszolidációk idején azonban a központi hatalom képviselőinek ismét sikerült a nemesfém értékesítését ellenőrzésük alá vonniok. A helyi bányarendtartás kialakulása A bányászatra vonatkozó fenti intézkedések azonban csupán a keretet jelentették. A mai Nagybánya és Felsőbánya vidékén a bányamüvelés jogi kereteit főként a már ismertetett 1347-es és 1376-os kiváltságok, és ezek több alkalommal is megújított változatai képezték. A teljesség igénye nélkül jelezzük csupán, hogy 1393. június 27-én I. Zsigmond, 1464. április 7-én I. Mátyás, 1496. december 29-én pedig II. Ulászló iratkozott fel a Nagybánya és környéke bányászatát elősegíteni hivatott rendelkezések kibocsátói sorába.(14) A kibocsátott adománylevelek egyben újabb könnyítéseket is tartalmaztak. Ebben a vonatkozásban mindenekelőtt a Nagybányára és Felsőbányára behozott élelmicikkek és a bányászat műveléséhez közvetlenül szükséges iparcikkek vámmentességét biztosító kedvezményekre kell utalnunk. A távolibb és nehezebben megközelíthető vidékek bevonását és közvetve az arany és ezüsttermelés növelését célozta Hunyadi János 1455. december 28-án keltezett adománylevele. Ebben nyolc évi bányatized fizetéstől való mentességet biztosít mindazoknak, akik Kapnikbányán vagy más eldugott helyen új bányát nyitnak.(15)
