Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI BÁNYÁSZAT VIRÁGKORÁNAK UTOLSÓ SZAKASZA

maradt a vállalat irányítása, aki ezt kevés hozzáértéssel végezte és gondatlanul látta el a bányagrófi hivatalát. Az elégedetlenség olyan nagy volt, hogy az országgyűlés 1525-ben elvette az alsó-magyarországi, Besztercebányai központtal bérelt kincstári bányákat a Thurzó-Fugger vállalkozástól. Később a mohácsi vész előtt az állandó pénzzavarral küszködő II. Lajos 50000 forintos kölcsön fejében újabb 15 évre meghosszabbította a bérleményt. A Felső-magyarországi Bányavárosok Szövetsége már II. Lajos uralkodása alatt felbomlik, és Telkibánya a hatalmaskodó Zápolyai János kezébe kerül. A mohácsi csata után I. Ferdinánd ellenlábasától, János királytól hűtlensége címén a szepességi bányavárosokkal együtt elveszi Telkibányát és 1527-ben újra Thurzó Eleknek adományozza. Thurzó Elek ebben az időben már visszavonul minden bányászati tevékenységtől, de Fugger Antal még 21 évig bérli a bányákat. Thurzó Elek 1534-ben bekövetkezett halála után vejére száll a bánya tulajdonjoga. 1548ban Serédy Gáspár birtokába jut, majd 1556-ban visszakerül a kincstár tulajdonába. Még ebben az évben a Perényi család tulajdona lesz, majd 1566-ban a hadifogságból visszatért Dobó István kapja királyi adományként, mint a ruszkai birtok tartozékát. Később a Lóránífyak birtokolják, majd házasság révén, mint a sárospataki vár része, a Rákóczi család tulajdonába kerül. Ebben az időben már elveszti Telkibánya bányászati kiváltságát, a bányászat azonban még folyik.