Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI BÁNYÁSZAT VIRÁGKORÁNAK UTOLSÓ SZAKASZA - A bányászati műveletek és létesítmények helyei

A bányászati műveletek és létesítmények helyei Semmilyen írásos dokumentáció nem áll rendelkezésre, amelyből pontosan meg lehetne állapítani, hogy Telkibánya bányászatának virágkorában a Kánya-hegy melyik részén folytak bányaműveletek. Az 1950 és 1960 évek között a nagyarányú feltárási és térképezési munkák adnak némi támpontot ezek tisztázására. (2) A 15. század második felétől a telkibányai bányászat is részesévé válik annak a nagy technológiai fejlődésnek, amely az egész Felvidék bányászatát megújítja. Ez a nagy megújhodás elsősorban Thurzó János tevékenységének köszönhető és annak, hogy kialakul a bányapolgárság, és olyan tőkeerős vállalkozások jönnek létre, amelyek már képesek a nagyobb költséggel járó fejlesztési és kutatási munka megindítására. Telkibányán, ellentétben a korábbi századok horpabányászatával, amelyet egymástól független, sokszor egymás ellen dolgozó kis vállalkozók folytattak, egységes, átfogó feltárási terv érvényesül. Kutatásra, szállításra, víztelenítésre táró és altáró rendszerek építése kezdődik el. Az egyik legnagyobb bányászati tevékenységet a Veresvízi altáró kihajtása jelentette, amely a Lipót aknáig tulajdonképpen a veresvízi telér csapásán haladt, innen a Mária bánya irányába fordul, feltehetően azzal a szándékkal, hogy az itt feltárt, magasabb szinten művelt telérrészeket is bekösse e táróba. E táró bejárható hossza a Lipter térkép készítésének idején 1317 m volt. Az altáró szellőztetésére, később a termelt meddő és érc kiszállítására a 131,6 m mély Lipót akna szolgált, amelynek 11 m átmérőjű horpája ma a legnagyobb Telkibánya környékén. A Lipót akna és a táró bejárata