Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA A HUSZITA MOZGALOM ALATT

fölött. Mátyás király a Királyhegyröl nézte végig az ütközetet. A hadjáratban Aximath és 600 cseh elesett, 200 katonát pedig foglyul ejtettek. Talafuz Csehországba szökött. A husziták ereje megtört, de katonáik a sáncokkal körülvett erődítményeikben visszavonulva éltek feltehetően jó körülmények között, hiszen egy feljegyzés szerint (21) rablóváraikban széptermetű nőket tartottak. A Kosztolányi-erődítmény bevétele után 300 magyar nőt szabadítottak ki. A husziták uralma és zaklatása Abaújban feltételezhetően csak az 1460-as évek végén ért véget. A telkibányai protokollum szerint a 28 éves huszita megszállás is ezt a feltevést igazolja. Nincs adat arról, hogy a telkibányai bányák milyen műszaki állapotban kerültek vissza a volt tulajdonosokhoz, de az okmányok azt igazolják, hogy a husziták alatt is folyt a bányaművelés. Mint értékes bányaterület, később többször cserélt gazdát, és több esetben birtokperek tárgya volt. Telkibányát 1416-ban az Olnodi Czudar család kapja meg más felvidéki birtokért cserében. Hunyadi János 1447-ben, mint királyi várost (Oppidum Regale Telkibánya) a Rozgonyi családnak adományozza. Ezt a határozatot az Olnodi Czudar és a Perényi családok megtámadják. Az 1468-ban kelt okmány alapján Ország Mihály nádor békéltető tárgyalást kísérelt meg. Ebben az okmányban Telkibánya mint ezüst- és réztermelő bányaváros szerepel (1). A réz bányászatának a megemlítése feltételezhetően téves bejegyzés, mert nincsenek sem bányászati nyomai, és nem voltak meg a geológiai feltételei a rezes ásványok bányászatának. Mátyás király végül a Rozgonyi családot erősíti meg 1470-ben Forró, Késmárk és Telkibánya birtoklásában.