Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA KIRÁLYI BÁNYAVÁROS VIRÁGKORA

reimet, ugyanolyan gondossággal, előbb ellenőrizve az okmány hitelességét. A feljegyzést Teluky város jegyzője készítette, amelyet a szepesi káptalan 1346-ban írt alá. 1347-ben Nagy Lajos rendeletére Szépbányát, mai nevén Rudabányácskát Telkibányához csatolják, ahol még abban az időben aranybányászat folyik. Természetesen ezt az összevonást nem Nagy Lajos kezdeményezhette, hiszen a hódító hadjárataival volt elfoglalva, nem maradt ideje az ország gazdasági irányítására, inkább a kiváló szervezőképességű szomolnoki Marinus mester (Magister Marinus Comes Camerae) döntésének köszönhető. Rudabányácska ősi település, neve az okiratokban többféle változatban szerepel. Először Zephegy, majd 1428-ban már Szépbánya, 1440-ben Kisbánya, Banyaczka. Zsigmond király 1490-ben kelt adománylevelében Aranylábú-Bányácskának nevezi (18). Rudabányácska egykori bányászatával kapcsolatban csak HofTer András tanulmánya áll rendelkezésre (19), amely az alábbiak szerint foglalható össze: A helység első említése a 12. századból származik, amikor Kálmán király e birtokot Rathold Comesnek adományozta. A 14. század második felében a Koriatovics Tódor-féle rutén telepítés idején e területre is, mint Abaúj több községében, kisoroszok telepednek le. 1390-ben Zsigmond király Knoll Jánosnak adományozza a bányát. 1434-ben Perényi Miklósné adománylevelében szerepel a bánya. 1450-ben Pálóczi László országbíró 900 aranyforintért veszi meg a birtokot. A viszonylag magas árból arra lehet következtetni, hogy ekkor még a bányák jelentős haszonnal működtek. A későbbi években többször cserél gazdát a bányavidék, számos peres irat említi a helység nevét. A 16. század elején Telkibánya bányáival