Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA KIRÁLYI BÁNYAVÁROS VIRÁGKORA

együtt a Thurzók kezébe kerül. 1561-ben még folyt itt bányászat mivel a szamosújvári fogságból megszabadult Ruszókai Dobó István hűsége jutalmául, Ferdinánd királytól Telkibányával együtt Szépbányát is megkapta. Nem áll rendelkezésre adat, hogy a bányászat mikor fejeződik be, feltételezhetően akkor, amikor a 16. század végén az egész Kárpát-medencében és Európában a nemesércbányászat hanyatlásnak indul. A sátoraljaújhelyi Sátor-hegy és a Száva-hegy között fekvő Nagybánya-hegyen akna és számos horpa, a völgyben pedig egy táró, a Száva-hegyen több akna tanúskodik e terület bányamüveleteiről. A felmérések alapján (20) igen jó megtartású középkori eredetű bányavágatok őrzik a műveletek nyomait. A bányászat volumene nem lehetett nagy kiterjedésű, de feltételezhető, hogy haszonnal működhetett, hiszen az okmányok 3 évszázadon keresztül említik. Telkibánya 1374-ben kamaragrófi székhely, ezt a tisztséget Charik Miklós tölti be. 1390-ben Zsigmond király Péter erdélyi püspöknek öt királyi eke alá való főidet adományozott. Ennek egy része Telkibánya határába esett. Egy 1393 évben kelt okirat, amely Borsfai László fia és Telkibánya közötti perrel kapcsolatos, Telkibányát mint királyi bányavárost említi. Fénykorát Zsigmond korában élte, mint bástyákkal és falakkal megerősített hely, erről tanúskodik egy 1395-ben kelt okirat.