Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYAI IPARTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

A TELKIBÁNYAI IPARTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY A Telkibányai Ipartörténeti Gyűjtemény a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum kezdeményezésére nyitotta meg kapuit 1970-ben a község egyik legrégebbi épületében. A 120 cm vastag támfallal megerősített késő gótikus, gyönyörű boltíves alagsorú terem építésének ideje a 16. század közepére tehető. Az épület anyaga, az oszlopok formája, a sárospataki vár Perényi-szárnyának alsó szintjével mutat azonosságot. Ez volt a kincstári bányászat „macelluma", élelmiszerraktára. Itt működött az első magyar porcelángyár, amit az 1930-as években a Kádár-család lakóházzá alakított át, majd 1970-ben az épület alagsorát, 1980-ban a teljes épületet a gyűjtemény részére adta át. Hazánk első porcelángyárának termékei az első teremben láthatók, amely a gyűjtemény legértékesebb részét képezi. Széchenyi ösztönzésére, Bécs gyáralapítást tiltó rendelkezésének ellenére Bretzenheim herceg az érckutatásnál feltárt kaolin felhasználására porcelángyár építéséhez kezd 1825-ben. Kitűnő ízléssel készült porcelánedények kerültek ki a gyárból. Később kőedénygyártásra állt át, és igényes kivitelezésű edényei külföldre is eljutottak A gyár termékeit a kedvezőtlen szállítási viszonyok és az egyre növekvő konkurencia kiszorította a piacról, így 1907-ben kénytelen volt beszüntetni a termelést. E gyűjtemény a ma már ipartörténeti értékű regéci és telkibányai jelzéssel ellátott kerámiák teljes keresztmetszetét őrzi. A második, baloldali terem őrzi a hajdani bányaváros, Telkibánya középkori, virágzó nemesérc-bányászatának