Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYAI IPARTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

emlékeit. Láthatók azoknak az okiratoknak a másolatai, amelyekkel Károly Róbert és Nagy Lajos a hajdani bányavárost megerősíti kiváltságaiban és szabályozza határait. Megtalálhatók azok dokumentációk, amelyek a Veresvízi bánya pusztulásának, a Rákóczi korabeli bányászatnak, a Felső-magyarországi Bányavárosok Szövetségének és az újabb kori kutatásoknak az emlékeit őrzik. Értékesek azok a türelemüvegek, amelyekben egy-egy nyugdíjas bányász zárta üvegbe aprólékos munkával szakmai tapasztalatát és emlékeit. Hazánk legrégebbi ércbányáját, a Veresvízi bányát és a hozzá tartozó ércelőkészítő berendezéseket örökíti meg hitelesen egy méretarányos makett. E terem leglátványosabb része az a dioráma, amely a telkibányai középkori bányászat teljes technológiai sorát mutatja be az aknaszállító, ércőrlő, ércmosó és egyéb berendezéseivel és a földalatti fejtési- és vágatrendszerével együtt. A második teremből nyílik a Kádár család szobája, amely annak a nagy múltú családnak az emlékeit mutatja be, akik lelkészként és pedagógusként hosszú éveken keresztül gyűjtötték a község néprajzi tárgyait és teljes vagyonukat a múzeumra hagyták. A jobboldali, negyedik terem a Zempléni-hegység erdészetéről ad tájékoztatást. Diorámákban látható e terület állat- és növényvilága, apróvadjai, hüllői a békáktól a keresztes viperáig. Megismerhetők a zempléni erdők fafajtái, ezeknek hasznosítási lehetőségei. Az ötödik teremben megismerhetők a község használati eszközei, népraji tárgyai, házi szőttesei, amelyeket az elmúlt két évszázadban használtak. A hatodik kiállítószobában egy letéti gyűjtemény Magyarország legfontosabb ásványait mutatja be. Különösen