Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI PROTOCOLLUM

vonalába esik, tehát valamilyen formában maradványa lehetett a hajdani vezetéknek. A protokollumban említett vízvezeték rézcsövének egy darabját 1957-ben sírásás alkalmával a templom kapujától nem messze megtalálták, amit sajnos nem sikerült a múzeum részére megszerezni. (2) Királyhelmeci István a protokollumban megörökítette a templom falán található feliratokat. A bányászattal az északi falon lévő felirat kapcsolatos, amelynek eredeti szövege az alábbi volt: Magna vetusta muni cum tempore Templa subinde Rudera ut ostendunt circum picientibus alta. Hic, Sigemundus Rex aliam cum sceptra teneret: Oppidium erat, vallum atque agger, duo fana, metalla. Vestantur scriptis Bonfinius aurifodina. Seditio est noci, saevi nocuere Bóémi Jam Pater oramus, per Christum hoc protage templum. Exiguum coetum crescant tua gloria terris. Azt a szöveget később valaki kiegészítette ezzel a mondattal: Sigimundus Rex regavit Anno 1411. Királyhelmeci István az alábbi fordításban jegyzi le a latin nyelvű feliratot: Az nagy régi Templomoknak Kőfalai elromlanak. Rakás kövek mint nézőknek. Itt mutattyák ő szemeknek.