Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI PROTOCOLLUM

A protokollumban említett „oroszok útja" a ruszinok kárpát-medencei betelepülésével kapcsolatos. (29) A ruszinok, vagy kisoroszok a 13. századtól kezdve fokozatosan vándorolnak be a Kárpát-medence északi területére a jobb megélhetést keresve. Letelepülésüket a földesurak is segítették, mivel e békés földműves és pásztor nép pótolta a tatárjárás során elveszett munkaerőket. A kisoroszok önálló népcsoportot alkottak, több esetben kiváltságokat kaptak. Zemplén és Abaúj megyében, több köz-ség történetében találunk jelenlétükre utalásokat. Bányamunkát is vállaltak a közeli Rudabányácskán, ennek alapján feltételezhető, hogy a telkibányai bányákban is dolgoztak és a huszita mozgalom idején külön csoportban próbálták a támadásokat megtörni. A vár a legkönnyebben bevehető része a keleti lankásabb oldal volt és innen a „mező felőli hegyoldalon" kerülték meg a huszitákat. A vár jelentőségét és gazdagságát igazolja az a vízvezeték rendszer, amelyre a protokollum hivatkozik. Csak gazdag települések építhettek vízvezetékrendszert, különösen réz csöveken. Telkibánya, mint a felsőmagyarországi bányavárosok egyike, ahhoz a tőkeerős Thurzó vállalkozáshoz tartozott, amelynek jövedelmét a réz biztosította. Egyébként nem képzelhető el ez az egész Kárpát-medencében egyedülálló létesítmény építése A vízvételre lehetőséget adott a kb. 2 km távolságra lévő Cser-hegy keleti oldalán található, még ma is élő Demeter forrás, ami a várnál 50-60 méterrel magasabban fekszik. E feltevésnek bizonyítéka az un. Csorgó-kút, ami a múzeum alatti úton, jól kiépített fallal és csővel mindaddig működött, míg a község jelenlegi ivóvízrendszere ki nem épült. Ez a Csorgó-kút, aminek ma már a nyomai is alig láthatók pontosan, a Demeter-forrás és a vártemplom