Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI BÁNYÁSZAT VIRÁGKORÁNAK UTOLSÓ SZAKASZA - A bányászati műveletek és létesítmények helyei

között több kisebb légakna szolgált a szellőztetés céljára. Egyes térképek és kutatók szerint az altárót a Mária aknán túl is hajtották az akna talpa alatt 31,6 m mélyen, feltételezhetően azzal a céllal, hogy a Baglyas-völgyben feltárt telérekben folyó bányamüveleteket is az altáróhoz kapcsolják. (2) Meg kell jegyezni, hogy az aknák és tárók mai nevei, amelyek a 17-18. századi uralkodó családok egy-egy tagjáról kapták a nevüket, a kormegállapításnál helytelen feltételezésre adhatnak alapot. A 18. században bekövetkezett fellendülés során e tárókat újra nyitották, vagy felújították és ekkor kapták a ma ismert nevüket. Ezt a feltevést igazolják a Montán GM kutatási munkái (5), ugyanis e tárókban olyan vágatszelvényeket találtak, amelyek mérete és módszere a középkori technológiára utal. Ebben az időben indultak a Kánya-hegy Ny-i oldalán a Mária bánya műveletei is a ferde Mária akna és a Jupiter akna mélyítésével. A Mária akna a Glückauf télért követi dőlés irányban. Az akna mélysége 97,4 m. A Jupiter akna függőleges hossza 56 m, amely a Mária bánya vágatrendszerét köti össze a Jupiter táróval. A Mária bánya jelenleg is járható vágatai és fejtési üregei nagyarányú bányászati tevékenységre utalnak. Mivel az ércfeldolgozásra nem volt alkalmas terület, sem vízi energia, ezért innen az érceket az Osva-völgyi zúzókhoz szállították le. A Fehér-hegyi altáró" kitűnően megválasztott telepítésével a Fehér-hegyi műveletek összekötésére szolgált, amelyhez több kutatóakna, légakna, víztelenítő- és szállító akna csatlakozott. A Felső-fehérhegyi táró hányójából 2,-2,4 km hosszú vágatrendszerre lehet következtetni, amely 4 szint között oszlik meg Ennek a hányójára épült