Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A TELKIBÁNYAI BÁNYÁSZAT VIRÁGKORÁNAK UTOLSÓ SZAKASZA

ge a további vállalkozások finanszírozását illetően, különösen egy olyan időben, amikor az ország pénzügyi helyzete aggasztó volt, a szervezetlenség a közigazgatásban csak romlott, és a török invázió egyre jobban fenyegette az országot. (26) A Thurzó-Fugger féle vállalkozás hatáskörét kiterjesztik a Thurzó kezén lévő összes bányára, Gölnicet és Szomolnokot kivéve. Ilyen módon Telkibánya is részese lehetett annak a fellendülésnek, amely a „Fugger tőke" beáramlásának és a kiváló szakember Thurzó János műszaki irányításának köszönhető. E század elején a könyvnyomtatás elterjedése ad lehetőséget a bányászati szakirodalom szélesebb körű megismerésére. Georgius Agricola 1556-ban kiadott, világhírűvé vált munkája már egy olyan kiművelt bányászati és kohászati technológiát tesz közkinccsé, amely megalapozta más tudományok fejlődését is. (27) A bányászati technika 16. sz. eleji megújhodásának köszönhetők azok a nagyarányú bányászati munkálatok, amelyek e század elején indultak Telkibányán. A korábbi idők horpabányászatával ellentétben, amelyet egymástól függetlenül kis vállalkozók végeztek, nagy befektetést igénylő és kitűnően telepített, egységes átfogó feltárási terv érvényesült. Ekkor épülnek a víztározók és az ehhez csatlakozó ércelőkészítők sorai. Az ércek kohósítása nem a helyi, kezdetleges kemencékben történik, hanem e kor egyik legkorszerűbb üzemében Szomolnokon. A mai napig azonban semmi okmány nem került elő, ami igazolná Thurzó János közvetlen irányító szerepét Telkibánya bányászatában. Erről csak az augsburgi Fugger levéltár Telkibányával kapcsolatos adatainak a feltárása adhatna felvilágosítást. Telkibánya bányászata ebben az időben