Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA KIRÁLYI BÁNYAVÁROS VIRÁGKORA

Miklós mestert, Tethenc fiát, ajtónállóink mesterét és Zulusi Pál plébánost, egy kiváló férfiút, kedves és hűséges embereinket, hogy a ti tanúbizonyságotok előtt Telukbánya bányánknak egyszer s mindenkorra kitűzzék és felállítsák határköveit. Ezért hűségeteknek szigorúan megj?arancsoljuk és meghagyjuk, hogy küldjetek ki magatok közül alkalmas és hites tagokat tanúbizonyságnak, akik előtt említett hű embereink az említett bányának kitűzzék határköveit, amint felségünk ezt nekik meghagyta. Azután a határoknak egész vonulását az egész határmegállapítás lefolyásával írjátok meg nekünk hűségesen. Kelt Altum Cast rumban ßisegrad), Szent Margit vértanú çs szűz ünnepe utáni legközelebbi csütörtökön (/an. 14), azÛr 1341 évében. (17) A határkitüzés elrendelésének az előzménye az volt, hogy a telkibányai bányák igazgatója és kincstárnoka kérelemmel fordult a királyhoz a bányatelkek határainak a megállapítására, és a nem bányászattal foglalkozó lakosság megélhetésének biztosítására a városhoz tartozó szántóterület megnövelésére. A bányászat jelentőségét bizonyítja az, hogy a király külön rendelkezik a határkitűzésről, aminek a végrehatása nem volt egyszerű, hiszen Visegrádról a Szepességbe leutazni körülményes volt, különösen, ha figyelembe vesszük hogy a király magas rangú, fontos embereit küldte le, akiknek védelmére és kiszolgálására népes hadat kellett kiállítani. A szepesi káptalan kapott megbízást ennek a fontos feladatnak a végrehajtására, feltételezhetően nemcsak azért, mert az akkori időkben a királyi hatalom, törvényhozás és a mai szóhasználattal adminisztratív szervei az