Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A BÁNYÁSZAT TECHNIKATÖRTÉNETE - Ércelőkészítés

tosítást többször át kellett építeni. A beomlott Lipót-akna 30 méter átmérőjű krátere mellett még ma is megtalálhatók a házak romjai, amit először lakóház céljára értékesítettek, később lebontottak, és a faanyagot eladták. Technikatörténet szempontjából különlegesnek számít az András akna talpán létesített járgány terem, ahol egy olyan lójárgányos vitlarendszert alakítottak ki, amivel az alatta lévő fejtési szintekről az ércet kiszállították többször megtört ferde aknán keresztül, több mint 110 méter hosszban. Az alkalmazott fejtési módszerekkel kapcsolatban csak a felhagyott bányatérségekről nyerhető információ. A vékony, helyenként csak néhány cm vastagságú, meredek dőlésű telérek lefejtésére, mind a két féle régi módszert, a talppásztás és főtepásztás fejtési módszert alkalmazták, amelyek helyenként 1,5 m szélesre is kibővülnek. Jól követhető a telérek vastagsága, hogy hol volt szükség csupán a hozzáférhetőség miatt a fejtési térség kibővítésére és hol voltak vastagabb lefejtett telérrészek, felszakadások. A szállítást a fejtési térségen belül vakaknákkal biztosították csörlők és bödönök segítségével. Még a 19. században folyó fejtéseknél is akadtak olyan dúsabb telérrészek, amelyeknek anyagát már a munkahelyen külön ponyvára gyűjtötték össze. Ercelőkészítés A bányából kikerülő érc kohósítás előtti feldolgozása, az un. ércelőkészítés a bányák feladata. Telkibányán az ércelőkészítés valamennyi szakaszának a nyomai megtalálhatók a középkortól a 19. század végéig. A lefejtett érc válogatása már a bányában megtörtént,