Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A BÁNYÁSZAT TECHNIKATÖRTÉNETE - A telkibányai bányászati technológia

„ismeretlen eredetű" gázok beáramlását tapasztalták, ami megnehezítette a bányaművelést. A 80-100 méterre telepített légaknák mellett helyenként légcsőszellőztetést is kellett beépíteni, ami abban az időben csak kézi ventillátorokkal működhetett. A 19. században megindult kincstári bányászatnál a különböző tárók összekötésére indított vágatokat folyamatosan, gyorsított ütemben kellett kihajtani a szellőztetés érdekében. Az aknamélyítés és az aknaszállítás a felszínhez közeleső ércek lefejtésére telepített horpa-bányáknál nem jelentett problémát, a közlekedést létrákkal, a szállítást kézi vitlával megoldották. Nagy feladatot jelentett a függőleges aknák mélyítése és az ezeken történő szállítás. A lemélyített aknák száma nem ismeretes, a szellőztetés miatt csaknem minden táróhoz aknát kellett mélyíteni. A különböző szinteket összekötő vakaknák mélyítése is igen gyakori volt. Konkrét technikatörténeti adatok csak a Lipót aknával kapcsolatban állnak rendelkezésre, többieknél csak az Agricola metszeteiből és leírásaiból következtethetünk. A Lipót akna a Veresvízi táróhoz kapcsolódó bányaműveletek szellőztetésére és szállítására szolgált. Kihajtásának idejével kapcsolatban nincsenek adatok, de a régi térképek alapján megállapítható, hogy a 14. században már valamilyen formában megvolt. Már a 132 méter mély akna lemélyítése is nagy feladatot jelentett, ha figyelembe vesszük a kezdetleges szállítóeszközöket és a kenderkötél használatának korlátait. A 19. században induló kincstári vállalkozásnál az aknát kibővítik és nagyobb teljesítményű lójárgányt állítanak be a szállításra. Ehhez kőből készült üzemi lakást, istállót építettek. Kicsinek bizonyult a szállítási kapacitás, drótköteleket kellett alkalmazni és a biz-