Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A BÁNYÁSZAT TECHNIKATÖRTÉNETE - A telkibányai bányászati technológia

zónában hintve előforduló érc kitermelése már egy fejlettebb technológiát igényelt, ezért a bányászat virágkora későbbre tehető, mint az alsó-magyarországi bányáknál. A nagyobb arányú bányászat csak akkor indulhatott meg, amikor már más vidéken kialakult egy olyan technológiával, szaktudással rendelkező bányászati kultúra, amely képes volt az itteni ércek hasznosítására. Ennek a következménye az, hogy Telkibányán a bányászat nem fokozatosan alakult ki, hanem a meggazdagodás reményében közel egy időben özönlötték el e vidéket az aranyásók. Ennek a hirtelen fellendülésnek köszönhető, hogy a kis település bányavárossá fejlődött, és még ma is több ezer olyan horpa található, amely azonos korú. Mint más bányavidéken, Telkibánya környékén is a nemesércbányászat a felszínen és felszínhez közel eső telérkibúvásokon indult meg. A kvarcitok, kvarckristályok, az okkeresedések a könnyebben hozzáférhető nemesércek jelenlétére utaltak. Több régi kisebb akna, vagy a felszíni árkolás hányóiból még ma is szép hegyikristályok kerülnek elő, a szerencsés gyűjtök olyan kvarckristályokat is találhatnak, amelyek aranypikkelyt tartalmaznak. A telérkibúvásokon alakult ki az un. horpabányászát, ami jellemző és általános volt Telkibánya környékén a bányászat első időszakára. Ezzel a módszerrel a felszínhez közeleső nemesérceket fejtették le 6-8 m-es aknák mélyítésével. Ezekben az aknákban csak minimális biztosítást alkalmaztak, a gaz.dagabb telérrészeknél kibővítették. Felhagyásuk után az aknák beomlottak és helyükön horpa keletkezett. A középkorban ezt a bányászati módszert ott alkalmazták, ahol a telérek meredeken léptek ki a viszonylag lapos dőlésű felszínre, ilyen fejtési rendszert alkalmaztak, pl. Tirolban a kitzbüheli fakóérc bányászatnál. Ezért