Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

TELKIBÁNYA HASZNOSÍTHATÓ ÁSVÁNYAI - Telkibányai perlit

keleti oldalában, amit a Baglyas-völgyböl induló tárókkal haránttoltak. Ennek a kibányászására egy külön tárót is indítottak, ami Kaolin-táró néven ismeretes. Ez adhatta a telkibányai kerámiagyár első alapanyagát. Az 1950-es években ezt a tárót kutatási céllal újranyitották de a kaolin pirittel szennyezett volt, így a kutatás eredménytelennek minősült. Feltételezhetően már a telkibányai kerámiagyár is ezért kényszerült arra, hogy a távolabbi községek kaolinjait használja, vagy külföldről szerezze be az alapanyagot. A Kánya-hegytől északra eső Pál-hegyen is folyt a kaolintermelés, bár ez a terület már a Károlyi uradalomhoz tartozott és anyagát a hollóházi gyár használta. A környéken jelentős mennyiségű és a legjobb minőségű kaolint a Füzérradvány melletti Korom-hegyben találták meg az 1800-as évek első évtizedében, amelynek a fejtése napjainkban is folyik. A kitűnő minőségű illitkaolin felfedezése is a telkibányai aranybányászok kutatásaihoz kötődik. A Korom-hegy és Emberkő gerinc meredek lejtőjén a telkibányai kvarcithoz hasonló pirites erekben aranyat keresve fedezték fel az illitkaolint. Ez a koromhegyi kaolin képezte a telkibányai, majd a hollóházi manufakturális kerámiaipar legfontosabb alapanyagát. Az aranybányászok emlékét napjainkban az egyik koromhegyi erdőrészen az „Aranybánya" elnevezés őrzi. Telkibányai perlit A pálházai Kemence-patak völgyi perlit előfordulások után a legjelentősebb, összefüggő perlittömzsök a telkibányai Ósva-völgyben találhatók. Hasznosítására már több próbálkozás indult. 1970-ben, amikor megnöveke-