Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A BÁNYÁSZAT MÁSODIK VIRÁGKORA A 18-19 SZÁZADBAN - Telkibányai életkörülmények

nek megtakarítása gazdaságossá teheti a bányaművelést. A magánvállalkozók visszaveszik a Mária bányát, a Zsófia bányát, tovább művelik a boglyas-völgyi bányákat, valamint a Koppy tárót. A kitermelt hasznosítható ércet a Ferdinánd tárón keresztül szállítják ki, és a táró közelében, a zúzómű mellett felállított lúgzó berendezésen nyerik ki az ezüstöt. Erre jó lehetőséget kínál még téli időszakban is a Ferdinánd táróból kifolyó víz, valamint a falun átfolyó Cserenkő-patak. Ez az eljárás a hozzáfűzött reményeket be is váltotta, mivel 35%-os költségmegtakarítást értek el. A század végéig működött Koppy István vállalkozása, amíg az ezüst árának csökkenése a bányák bezárására nem kényszerítette. A telkibányai nemesérc termelésről az utolsó adatot az 1881. évi Magyar Bánya-Kalauz tartalmazza amikor még 7062 kg ezüstércet termelt az Andrej-Szófia és Glückauf bányatársaság bányájából Strikofszky Ferenc telkibányai bérlő. (48) A Magyar Bánya-Kalauz 1888. évi kiadása már mint szünetelő ezüstbányát tartja nyilván e társulat két bányáját. 1914-ben Koppy Ferenc és Koppy Karolina - feltételezhetően a Koppy-vállalkozó gyermekei - mint arany- és ezüstbánya tulajdonosok szerepelnek a nyilvántartásban, termelési adat nélkül. Ebben az évben gróf Calloredó M. József és Cselei Hermina vasérc kutatásra kérnek engedélyt. Telkibányai életkörülmények A kincstári bányászat magával hozta a császári és királyi hatalomnak a hierarchiáját, adminisztratív módszereit, a hatalomgyakorlás jól megszervezett eszközeit. Adminisztrációs módszerével nemcsak a pénzügyi és közigaz-