Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A BÁNYÁSZAT MÁSODIK VIRÁGKORA A 18-19 SZÁZADBAN - A kincstári bányászat

A kincstári bányászat A kincstári munkák indulásáról az első adatok az 1780-as évek elejéből származnak, erről tanúskodik Müller Joachim 1785-ben készült térképe is, amely a Veresvízi altáró kitakarított állapotát rögzíti. Ebből az időből aranyelemzési adatok is találhatók a bécsi levéltárban. Az 1780-as évektől a magánvállalkozók aktív bányászati tevékenységet folytattak, s ez ösztönözte a kincstárt is a feltárási munkák megkezdésére. A telkibányai bányászat „felvirágoztatása" érdekében számos vizsgálat és javaslat készült annak ellenére, hogy a Veresvízi táró kitakarítása során vett első minták nemesfémtartalma alacsony volt. A század elején csak feltárások és kutatások folyhattak, mivel csak 1832-ben tesz javaslatot Pribyla ülnök és bányaigazgató az Udvari Kamara felé a telkibányai bányászat fejlesztéséről. A nagyobb arányú munkálatok csak az 1830-as évek közepén indulnak meg, amikor Wlaszky Györgyöt, a korábbi gyakornokot felesketik, és kutatási főnöknek nevezik ki. A kitermelt ércet foncsorozási kísérletre az aranyidai kincstári üzembe küldik. A jelentősebb nemesérctermelés 1842-ben indul meg, amikor kinevezik az első bányamestert Kornmerthofer személyében, és átveszi a Telkibányai Építő Vállalat elnevezés alatt működő üzemet. Hasznosítható ércet találnak a „Jószerencsét, Jupiter és Hypsometer" telérekben folyó vágathajtásoknál. Gyorsítják a Jószerencsét vágat északi meghosszabbítását a Mária táró felé, valamint a Jupiter akna talpától egy vágatot indítanak, és elrendelik a Vendelin vakakna mélyítését. A Veresvízi táró keleti keresztvágatában beömlő ismeretlen gáz megzavarja a bá-