Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A BÁNYÁSZAT MÁSODIK VIRÁGKORA A 18-19 SZÁZADBAN

átitatott előtere, amelyet apró állatok (béka, csiga, gőte, férgek) népesítenek be. A fára szegezett jelmagyarázó tábla tartólécén mókus rágcsál. Az ábrázolás szenzációja a három bányatiszt képe. Öltözetük - a jellegzetes sapka és farbőr - alapján bányamérőkről van szó, akik feltehetően a Selmecbányái akadémián szerezték képesítésüket. A jobb oldali meglett korú férfi a felmérő (Markscheider), egyik kezében mérőrudat fog, a másikkal a térképet tartja. Mögötte ülő figuránsa fogja a cövekhez illesztett piros-sárga jelzőzászlót. A felmérésre utaló képet alul a keretvonalon latin nyelvű szöveg egészíti ki: Készítette Szartory József János 1774. november 2-án. Baloldalt két ifjú bányatiszt áll. Kilétüket a falu 1788. évi úrbéri térképére felírt szöveg tudatja: Telkibánya térképét 1784-ben Römics Ferenc kamarai mérnök és Szartori József mérnök készítette el. Három földmérőt, Telkibánya térképének készítőit látjuk tehát a lapon. Ma már a patakok és dűlők nevei részben megváltoztak, de még számos történelmi épület megtalálható. Ez a felmérés alapjául szolgált az 1788-ban készült úrbéri térképnek, amely Telkibánya határait rögzíti a környező hegyek, patakok, források akkori neveinek rögzítésével. Ez a munka is grafikai és műszaki szempontból a térképkészítés egyik remekműve. A felmérés idejében az ósva-völgyi vízduzzasztó még működő állapotban van. A 18. század végén fellendülő telkibányai bányászatról a hajdani szomolnoki levéltár újonnan felkutatott dokumentációiból részletes tájékoztatás nyerhető. A mindenre kiterjedő levéltári iratok nemcsak a bányászatról, hanem az akkori életformáról, szokásokról is sok érdekes adatot tartalmaznak. (46)