Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A BÁNYÁSZAT MÁSODIK VIRÁGKORA A 18-19 SZÁZADBAN

1927-ben a bécsi levéltárból kerültek elő. A kincstár is fontosnak tartotta, hogy felmérje és megismerje a telkibányai nemesércbányászat lehetőségeit. 1774-ben selmeci bányatisztekkel részletes térképet készíttet a községről, ami nemcsak Telkibánya 18. századi állapotáról ad ismereteket, hanem a magyar térképtörténetnek és térképrajzolásának is egy értékes darabja e kiegészítő rajzokkal készült művészi kivitelű grafikai munka. Ezt az igen becses szakmatörténeti emléket PappVáry és Hrenkó az alábbi magyarázattal közölte le (45): A hegyes-völgyes terepen fentről folyik az Osva, beletorkollik a Lyukva Pataka, a Komlóskert-forrással táplált Kodolya, lent az urasági rurészmalomnál pedig az urasági fürdő forrásától táplált patak. Lejjebb a túloldali Savas kút forrásvize. Erről jön a falun átvezető gönci út, balról pedig az újhelyi út. A hegyeket fésületlen lejtővonalkázás, az erdőt árnyékolt fák ábrái fejezik ki. A falu házai jobbára a völgyekben sorakoznak a számozott jobbágytelkeken. A szilvás- és káposztáskerteket színezés különbözteti meg. Felül a Cser-hegy és jobb oldalt a Wereos oldal (verős) látszik. A három völgytől közrefogott tágas magaslaton áll az Árpád-kori, most református templom. Körülötte gondosan megrajzolta a geometra a nevezetes kopjafás temető sírhantjait. A szomszédságában áll a lelkészlak, az iskola, balra a földesúr majorsági épületei, a fövölgyben pedig az uradalmi vendégfogadó, a mészárszék, a kovácsműhely és a katonai szállás foglalnak helyet. A megyei házat a Kodolya völgyében látjuk, felirat mutatja a szántók három nyomásra felosztott tábláit, külön feltüntetve az urasági táblát és rétet. A határ távolabbi részeit a térkép nem ábrázolja. Az ősi bányákra utal a díszítő rajz: a hegyoldali bányabejárat és a bányavíztől