Benke István: Telkibánya bányászatának története (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 11., Miskolc – Rudabánya, 2001)

A BÁNYÁSZAT MÁSODIK VIRÁGKORA A 18-19 SZÁZADBAN

A BÁNYÁSZAT MÁSODIK VIRÁGKORA A 18-19. SZÁZADBAN A 18. században az Angliából kiinduló ipari forradalom kedvező hatással volt az immár háttérbe szoruló nemesércbányászatra is egész Európában. Megnő az ipar igénye a színesfémek iránt. Előtérbe kerül a vasgyártás, a vasércbányászat és kezdetét veszi a szénbányászat. A kősó továbbra is kiemelkedő szerepet játszik a kincstár bevételében, de aránya a többi iparághoz viszonyítva lényegesen lecsökken. Kedvezően hatnak Mária Terézia bányászattal kapcsolatos rendelkezései, de ennek előnyeit elsősorban a szénbányák élvezik. A Selmecbányán 1735ben megalakult bányaiskola, amely 1762-től akadémiaként működik, megalapozza a bányászati és kohászati tudományok fejlődését. Ezeknek az eredményeképpen olyan technikai újdonságok születnek, amelyek az egyre mélyebb szintre tolódó bányászati műveletek során jelentkező víztelenítési, szállítási és egyéb technológiai problémákra megoldást adnak. Számos kiváló tudóst adott e század a bányászatnak. Közülük Born Ignác szerepét kell kiemelni, aki a telkibányai bányászattal is közvetlen kapcsolatba került. A szakmai útja során felkereste Tokaj-Hegyalj át és Telkibányát is, innen ered a kapcsolata a golopi Vay báróval, aki folyamatosan adta át vizsgálatra az itteni ásványokat, és Born Ignác haláláig barátja és támogatója maradt. (44) Telkibányán a nagy hagyományokkal rendelkező foncsorozási módszert is az ő kutatásai alapján korszerűsítették. A nagy energiaigényes foncsorozó malomkövek helyett korszerűbb, vasmedencés, fogasléces keverővel ellátott berendezéseket helyeztek üzembe.