Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

1. Bevezetés

1. Bevezetés. Szepes megye a honfoglalás korában lakatlan őserdő volt. Állítják ugyan, hogy talán a nyugati felében igen gyér szláv lakossága lehetett, de ezt oklevelekkel, történeti adatokkal még nem sikerült igazolni. A magyarok is csak a 11. század közepe táján tolják ki a Szepességbe a határőri gyepüket, s telepítik oda az ú. n. gömörőröket, amikor a Lengyelországba vezető út a Hernád és a Poprád mentén kialakult. (Lsd. Dr. Fekete Nagy Antal, A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Budapest 1934, 47.1.) A 12. században kerülnek oda az első német telepesek. Ma már csaknem biztosra vehetjük, hogy.az első német telepesek Délszepesben telepedtek le. Történeti adatunk erre vonatkozólag nincs, de helynevek hangállományából arra kell következtetnünk, hogy a Göllnic völgyében már a 12. században kellett német telepeseknek élniök. (Lsd. M e 1 i c h János, A honfoglaláskori Magyarország. 374. 1. és Fekete Nagy i. m. 43. 1.) Arra azonban már történeti adatunk is van, hogy ebben a korban a szomszédos Torna megyében jelentékeny számmal éltek németek. A 13. század elején Torna megyében kilenc német falu van, amelyek lakói „nagy számuk folytán bizonyos önkormányzattal is rendelkeztek, mert 1222ben külön ispánjuk, a comes Teutonicorum említtetik.'* (Fekete Nagy i. m. 43. és Karácsonyi—Borovszky: Regestum Varadiense. 259. és 325. pont.) „Ezeknek a németeknek a letelepedése visszanyúlik a 12. századba, amit korán kialakult autonómiájukon kívül a nyelv-