Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

1. Bevezetés

tudomány is eléggé igazol." (Fekete Nagy) A Poprád mentén később letelepedett németek nemcsak nyelvileg különböznek a Délszepesben élőktől, hanem más a foglalkozásuk, más a jellegük, mások a szokásaik és mások a házépítési formáik is, amint azt igen alaposan kimutatta Gréb Gyula. (Lsd. Julius G r é b, Zipser Volkskunde, Késmárk 1932 13—28. 1.) A szepesi német népnél tehát két nagy csoportot különböztetünk meg: a délszepesi vagy gründler népet és a felsőszepesi német népet. Mi ezúttal csak a délszepesi német nép és abból is elsősorban a dobsinai német nép eredetének a kutatásával foglalkozunk, mert valamennyi grundier nép közül ennek a nyelvjárásában találhatók meg a legrégibb nyelvmaradványok, amelyek az eredetkutatásnál útba igazítanak. A grundier nyelvjárás alapjellege egységes ugyan, de néhány sajátos különbség alapján mégis három csoportra osztható: keleti, közép és nyugati csoportra. A keletihez tartozik Alsó- és Felsőmeczenzéf és Stósz nyelvjárása, amelyek Abaujtorna megye területén fekszenek, a középsőhöz a Gölnic folyó mentén fekvő Göllnicbánya, Szepesremete, Szomolnok, Szomolnokhuta, Svedlér, Lassúpatak és a nyugatihoz a még Szepes megye területén lévő Merény és a Gömörben fekvő Dobsina. Ezek a helységek egy nyelvszigetet alkotnak, amelynek az alakja nagyjából egy egyenlőoldalú háromszög; az alapja keletfelé néz, s két végpontjában van Göllnicbánya és Alsómecenzéf, amelyek légvonalban 17 km-nyire vannak egymástól, csúcspontjában van Dobsina, amely Göllnicbányától légvonalban 42, Alsómecenzéftől 41 km-nyire van. (Lsd. az 1. térképet!) A gründler (gr) nép eredetéről, ősi hazájáról semmiféle történeti feljegyzésünk nincs. Nem tudjuk, hogy honnan és mikor indultak el ősi hazájukból, merre vezetett útjuk, mely népből szakadtak ki. Az eredetkutatás elsősorban történelmi feladat, de történeti adatok