Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

6. A mássalhangzórendszer

-chen használatos. Szilézia jellegzetes képzője a -/a, habár régebben ott is -chen volt bizonyára az általános,

109 de a keletfrank -l csaknem teljesen kiszorította.

110 Tekintettel arra, hogy a szászországi -l mellett előfordul a -chen is épúgy, mint a d.-ban, s ez a terület nagyjában megegyezik a p->/- hangjelenség területével; nincs kizárva, hogy a gr.-ek és a d.-ak ezt a kicsinyítőképzőt onnan hozták. Fontos jelenség, hogy a szff. általános kicsinyítő képzője a chen, jeléül annak, hogy ott a keletfrank, esetleg bajor hatás csak kevéssé érvényesült; egyes -eí-képzős kicsinyítő szók előfordulnak ugyan.

111 A gr. nyj.-ban a sein ige jelentő mód, jelen ideje így hangzik: ich zae, du pest, hea, ear es, bïa(r) zaen, is zaets, zi zaen, vagyis ich bin helyett azt mondják: ich zae (ich sei). A Sprachatlas tanúsága szerint ez a használat előfordul Frankfurttól északra, a Vogelsgebirge—

Wetzlar—

Westerwald környékén és ettől nyugatra a Rajnán át egészen Hollandiáig. Már a középkori flamand és holland költőknél is így szerepel ez az ige.

112 Ez ismét olyan sajátosság, amely egyfelől a szff. és az erdélyi, másfelől a nyugatnémet nyj.-okkal köt bennünket össze.

113 Sziléziában ez a használat ismeretlen.

114 Érdekes a d. nyj.-ban néhány névmásnak és néhány főnévnek a birtokos esete: denzns „dessen", bêmzns „wessen" kënzns „keines" és äksns „des Auges", fïzns „des Viehes"; ez valószínűleg a ,dem seins', wem seins', ,des Auge seins', ,des Vieh seins' szerkezetre megy vissza. Ez tudomásom szerint szintén alnémet és holland sajátság. 100 W e i n h o 1 d, Uber deutsche Dialektforschung. Wien 1853. 122. 1. 110 Schwarz, PBB. 52, 364 és Sdd. Sprr. 297. 1. 111 Lsd. L u m t z e r PBB. 21. 506. 112 P a u 1, Grundriss, I. 852. 1. »» Klein, 158. §, Scheiner, PBB. 12, 149. §.