Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

8. Az eredetre vonatkozó történeti bizonyítékok

vagyis vallon-francia telep lehetett. Ezek a vallón tele­pek idővel elnémetesedtek vagy eltótosodtak. Nyelvük­ből csak töredékek mutathatók ki, amelyek helynevek­ben és egyes nyj.-ok szókészletében rejlenek. Hogy a d­és gr. nyj.-ban kimutatható román eredetű szók egy vallón töredéknek a nyomán jutottak-e a gr. nyj.-ba, avagy ezeket már az őshazából hozták magukkal, nem tudjuk. A valószínű az, hogy azokat már magukkal hoz­ták; biztosat nem mondhatunk. A valiónok közvetlen bevándorlása valószínűnek látszik, s valószínű a flandriai vagy ezzel szomszédos rétegeknek is a közvetlen bevándorlása, amelynek nyelvi nyomai a d. és mecenzéfi dűlőnevekben és egyéb nyelvi jelenségekben kimutathatók, (lsd. 43. 1.) Szepesolaszinak (Wallendorf) korai előfordulása okleveleinkben arról tesz tanúságot, hogy a valiónok már a 12. században itt lehettek. IV. Béla király 1243-ban megerősíti Szepes­Olaszinak, amelynek lakói Torna megyéből vándoroltak Olasziba, már Kálmán herceg korában élvezett kivált­ságait. 171 Nagyon valószínű, hogy azokkal a vallónokkal együtt jöhettek azok a németek, akik még a 12. század­ban valószínűleg a Göllnicfolyó alsófolyásától délre Mecenzéfig és Tornáig terjedő területen alkottak tele­peket. Már a bevezetésben említettük, hogy Abauj vár­megye területén a 13. század elején 9 német falu van,, amelyeknek a lakosság nagy számánál fogva önkor­mányzatuk van és 1222-ben külön ispánjuk, a comes Teutonicorum. 112 Hogy a Göllnicfolyó mentén már 1200 előtt kellett németeknek élniök, azt Melich János a Göllnic név eredetéből következteti, mert a Göllnicfolyó neve az ószlávban Gnílec volt. A német Gilnitz-Göllnic alak csak 1200 előtt juthatott a német szókincsbe, mert tótul Hnilecnek hangzott és hangzik ma is a Göllnic 171 Fekete Nagy A., i. m. 26. 1. Fejár, C. D. IV. 1. 278. !.. 172 Fekete Nagy, Lm. 43. 1. — Karácsonyi — Bo­ro V s z k y, Regestum Varadiense 259. pont.

Next

/
Oldalképek
Tartalom