Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az arany mosás technikája - A rajnai aranymosás technikája a 19. században - A svájci Aare folyó mentén használt mosópad

Az eszközök ilymódon történő elhelyezése elképzelhetetlen, ezért a rajz téves tájékoztatás vagy félreértés eredménye lehet, valószínűleg az illusztrátor nem a megfelelő szögben ábrázolta azokat. A mosópadok vagy másképpen mosóasztalok mérete az arányokat figyelembe véve megfelel a recens dunai mosóasztalok méreteinek. Két hosszanti oldalukat alacsony deszka szegélyezi a víz és a homok lefolyásának megakadályozására. A mosópadok mellett jobbról kavicshaíom látszik, mely egy-egy munkafázis befejezését követően a rostán mosott föveny leömlesztéséből halmozódott fel. A rajnai aranymosás technikája a 19. században A Rajna mentén folyó aranyászok munkamódszeréről a 12. oldalon látható 1. sz. ábra nyújt tájékoztatást. A kép középső részén álló aranymosó egy talicskát húz maga után. Ez az úgynevezett aranyásztalicska, ami a magyar Duna-szakaszon is használatos volt. Ott azonban a széles talpú kerékkel felszerelt változata terjedt el, az ábrán viszont a keskeny talpú rajnai típus látható. A jobb alsó sarokban két, vízzel teli sajtár látható, középen pedig a harmadik sajtárba éppen a posztót mossa egy lehajló aranyász. A sajtárok mellett egy-egy szérkét is megpillanthatunk, hosszában derékszögű háromszög keresztmetszetű példányok. A képen még két asszony és egy kislány is feltűnik, az utóbbi fején élelemmel teli kosár van. Az ábrázolásból egyértelműen kiderül, hogy a zátonyos folyószakaszon több aranymosó dolgozik együtt. Nem csónakkal járták a vizet, hanem a közeli településről indultak a torlatok felkutatására, s az élelmet családjuk nőtagjai hozták ki számukra a munkahelyre. A svájci Aare folyó mentén használt mosópad A már említett svájci Aare folyó menti aranymosás egyik kézzel fogható bizonyítéka a kis Umiken községből származó