Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az arany mosás technikája - A speyeri aranymosó-felszerelés

mosópad és saroglya, melyeknek készítési ideje a 19. század 30as-40-es éveire tehető. A baseli Museum für Völkerkundeben őrzött felszerelés a fent ismertetett rajnai mosópaddal azonosnak tekinthető, Svájcban mosószéknek (Goldwaschstuhl) nevezik. Rütimeyer közlése szerint az eszköz 3-4 láb hosszú, deszkából készült alkotmány, a szélén kerettel, az egyik végén kettő, a másikon egy alacsonyabb lábbal. A mosószék felületét posztó borítja, a magasabb végén pedig egy kosárszerű rosta van. A rosta alakja félhenger, melynek két végét egy-egy, fogantyúnyílással ellátott deszkalap zárja le. A hengerpalást oldalon vesszők sorakoznak egymás mellett, végeiket a két deszkába csapolták. A speyeri aranymosó-felszerelés A Speyer környéki Rajna-szakaszon használt felszerelést Rütimeyer közleménye és az abban látható ábra alapján ismertetjük. A már bemutatott rajnai mosópaddal és rostával azonos a speyeri is. Magasabb végén fordított V alakú villás láb, az alacsony végén egy karó támasztja alá. A mosódeszkának (Waschbrett) nevezett eszköz a múlt században volt használatos a Rajna mentén, hossza 180-200 cm. Felső részét barhent, alsó felületét pedig két posztódarab borította. Az ábrán (amelynek bemutatására sajnos nincs módunk) két tipikus aranyász-szerszám is megfigyelhető: ásólapát a föveny lazítására és felrakására, valamint egy henger alakú, hosszúnyelű vízmerő. A posztó lemosására sajtár szolgált. A dúsításhoz nagyméretű szérkét használtak, amelynek hossza 1 méter, szélessége 22 cm, mélysége 10 cm, egyik vége nyitott, a másik zárt, és hengeres fogantyú van rajta.