Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az aranymosást követő kémiai feltárás módszerei

Az aranymosást követő kémiai feltárás módszerei Eddig a fizikai kiválasztás módszereivel foglalkoztunk, ismer­tettük azokat az eljárásokat, amelyekkel az aranyat a meddő fö­vénytől elválasztották. De bármennyire tökéletes, kifinomult tech­nikája alakult ki ezeknek, mégis alkalmatlanak voltak arra, hogy velük tiszta fémet nyerhessenek. Ehhez kémiai módszerekhez kellett folyamodni. A történeti előzmények azt mutatják, hogy a legelterjedtebb a higannyal való amalgámozás, a foncsorozás volt, noha más metódusokat is alkalmaztak. Az aranymosók is az amal­gámozást használták, ezért e módszernek a történetét tekintjük át. Az amalgámozás, foncsorozás vagy foncsorítás lényege, hogy a koncentrált aranyhomokból a fémszemeket higannyal ki lehet vonni. A higany magába szedi az aranyat, így elválasztja a meddő homoktól. Az arany ugyanis a higanyban oldódik, vele amalgá­mot, foncsort alkot. Ez sűrű, pépszerű, nyers tészta keménységű fém, mely önmagában nem használható fel, ezért a higanyt és az aranyat el kell választani egymástól. Az eljárás két folyamatban történik: először fizikai úton csökkentik az amalgám higanytar­talmát, utána pedig tűz segítségével megszabadítják az aranyat a maradék higanytól. Nem tartozik a higanyos eljáráshoz, csupán megemlítjük az egyik érdekes műveletet, melyet az ókori Egyiptom területén al­kalmaztak az arany finomítására. Diodorus jegyezte fel, hogy az aranybányából kikerült ércből kimosott dúsított aranyport szakmunkások mérték és súly szerint összegyűjtve cserépedényekbe tették, majd a mennyiség arányá­ban ólomrögöt, sót, egy kevés ónt és árpakorpát szórtak hozzá. Az edényt jól illeszkedő fedéllel lezárták, és agyaggal gondosan körültapasztották. Öt nap és öt éjjel szünet nélkül egyforma hő­mérsékleten kemencében hevítették, utána hagyták kihűlni. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom