Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az arany mosás technikája - Csallóközi aranymosó-felszerelés a 20. század első harmadában - A szigetközi aranyász technikája és felszerelése

harminc-negyvennel, voit, aki csak 60-80 szem esetén tartotta megfelelőnek a zátony aranytartalmát, és utána hozzáfogott a mosáshoz. Nem ritkán 100-120 aranyszemet is megszámolt, ilyenkor dús fövényre akadt, amely ,jól fizetett". 3. ábra Aranymosás. Összetett művelet volt a mosás, mely a munkának a lényege. Először felállította az aranyászdeszkát a zátonynak vagy a part menti fövenynek olyan részén, ahol karnyújtásnyira víz volt. Ha a dús föveny messze esett a víztől, mert annyira leapadt a Duna, akkor az aranyásztalicskával a víz közelébe kupacokba hordta az anyagot, vagy kis csatornát ásott, s abban vezette el a vizet a mosópadja mellé, ahol egy gödröt vájt ki az összegyűjtésére. A mosódeszkát úgy állította fel, hogy kb. 15-20 fokos szögben lejtsen az Y- vagy két lábbal alátámasztott felső résztől az egy lábbal megemelt alsó rész felé. A három ponton történő alátámasztás azt eredményezte, hogy nem billegett a mosópad, de arra ügyelni kellett, hogy oldalirányban vízszintes legyen. Utána elhelyezte a téglalap alakú posztókat a mosópadra úgy, hogy az elsőt az alacsonyabb végére terítette, széleit gondosan beszorította a mosópad léckerete alá, majd a második posztót terítette fel úgy,