Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Aranymosás Közép-Európában - A dunai aranymosás

Ezeket az adatokat Kummer hozta nyilvánosságra, ismertetésükre a technikai fejezetben visszatérünk. A Duna magyarországi szakaszán űzött aranymosás története visszanyúlik az őskorba. Minden valószínűség szerint már a vaskorban élénk aranytermelés folyt a mai Kisalföld Duna-szakaszán, különösen a kelták ilyen irányú tevékenysége lehetett jelentős a római hódítást megelőző időkben. Ugyanezen a területen a rómaiak aranymosásával is számolnunk kell, noha erről írott források nem szólnak. A középkori dokumentumokban több adatot találunk az aranymosással, pontosabban az aranytartalmú folyókkal kapcsolatban, de ezek elsősorban Erdélyre vonatkoztak. A dunai aranymosásról ismert első adatok viszonylag késői keletűek, ami azonban nem jelenti azt, hogy korábban ne űzték volna a folyó mentén ezt a mesterséget. Anonymus is csak az erdélyi aranyról emlékezik meg Gesta Hungarorum c. munkájában, amikor ezt írja: „ ... in arenis eorum aurum colligerent, et aurum terre illius optimum esset", vagyis azok fövényében aranyat gyűjtenek (mosnak!), és annak a földnek az aranya a legjobb. E helyen meg kell cáfolnunk Anonymus állítását, ugyanis ez nem felel meg a valóságnak, mert az ottani arany körülbelül egynegyed részben ezüstöt tartalmaz, finomsága tehát csak 18 karát körül váltakozik, míg a dunai aranyé 23 karát körül mozog. A Dunába nem csak Ausztria felől kerül az arany hazánk területére, hanem északi mellékvizei, a Nyitra, a Zsitva és a Garam is szállítanak aranyfövenyt az anyafolyóba. Wenzel Gusztáv hívta fel a figyelmet arra az adatra, hogy Károly Róbert király 1337-ben a Nyitra folyó egyik kísérőjének, az úgynevezett Kis-Nyitrának a völgyében, a Divék-völgyben az aranymosás és a bányamüvelés jogát több birtokosnak adományozta. Aranymosásra utal a Zsitva menti Aranyosmarót (ma Zlate Moravcé) neve is. Az Aranyos- előtag azt jelenti, hogy már az Árpád-korban aranyat mostak a Zsitva fövényéből. Ugyanezen okból kapta nevét Csallóközaranyos (ma Zlatná na Ostrová) a Duna északi partján, a Komárom megyei Acs községgel szemben.