Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

A képviselő enged a bányapolgárság kérésének és továbbra is megtartja ezt a tisztséget, azzal a kikötéssel, hogy mihelyt a fenyegető veszély elmúlik, erről a hivataláról lemond. — O felségéhez küldöttséget küldenek, melynek tagjai: Gerhard F., Probstner András és Breuer Mihály s melynek feladata volt a bányapolgárság sérelmeit előadni ; ezek szerint — a bányapolgárság csak akkor vállalkozhatik a felajánlott önmaga által végzendő olvasztásra, ha az összes és nem csupán a silányabb érczeket beválthatna, ha nem pusztán egy, hanem az összes huták felett rendelkezhetik, ha az üzem fenntartási költségeire előleget kapna és ha az olvasztás mindenkorra, valamint az elárusitás számára biztosittatnék. Az elutazó felügyelőnek, Drevenyáknak egy bucsu- és hálafeliratot nyújtanak át és elhatározzák, hogy az uj felügyelőt, Br. Révait testületileg üdvözlik. A kir. pénztárossá kinevezett Nikolásy Mihály helyére Theuerkauf Pált alkalmazzák bányapolg. számvivőnek. Schramko özvegyének elengedik 3085 frt /377, 30 krnyi tartozását, — épugy a bányapolg. tisztviselőknek az előlegeket; Rolph Józszefet elbocsátják hivatalából, Keczkés 140 frt segélyt kap. — Több folyamodványnak és folyó ügynek elintézése után a képviselő indítványára, minthogy gyűlések nem mindig tarthatók, egy választmányt választanak, melynek tagjai: Schu- Vá:la8Ziman

yrer Dávid (ki a képviselő ur távollétében elnökölni fog), Saltzer János, Kail Antal, Palzmann György, Szontágh Mihály, Stark Antal